Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

■ Az Andrány űf eleje a ózázadhordulón

szakaszon, a Körönd és a Városliget között a házak távolsága már 34 öl (61 m) lett, noha az út szélessége változatlan maradt. Az építési szabályozás erre a területre 5-5 öles (9-9 m) elókertek létesítését írta elő, miközben folytatódott a két sétaút — háromsávos kocsiút rendszer. A harmadik szakaszt két további részre osztották: az első háztömbökben a Körönd és a Hajtsár (ma Bajza) utca között még zárt sorú beépítést írtak elő, a további kétszer három tömbben viszont már csak szabadon álló épületeket lehetett emelni. Ezzel a rendszerrel kívánták és tudták is elérni, hogy a Belváros és a liget között legyen átmenet, hogy fokozatosan lazuljon fel a beépítés, és a házak előtti és közötti kertek egyre több fával mintegy átvezessenek a liget zöldterületébe.

(Ma már sajnos kevésbé érzékeljük ezt a finoman kidolgozott rendszert. A századfordulótól kezdve egyre jobban növekedett a villasor beépítettsége. A kezdeti időszak néhány nagy telkét a század elején megosztották, és két, néhol három házat is építettek rájuk, idővel többemeletes bérházakat is. A liget bejárata is hátrább tolódott. Először a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum számára hasítottak ki területet a ligetből, majd 1938-ban, az Eucharisztikus 7