Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

■ A

Baboaay-villa - 1905-1323 (Androvy út

129.)

tészeti attrakciója volt. Szélsőségesen szecessziós formái (nem volt két egyforma ablak az épületen), színes - talán tarka — kerámiadíszei megosztották a közönséget. Volt, aki rajongott érte, másokat irritált. Lázár Béla egészen költői magasságokba szárnyalt a házról írva, a Művéizet hasábjain, 1910-ben. „Aki aztán a műalkotáit megillető érdeklődénél közeledik az Andrány-út utolió villájához. az Árkay Aladár tervezte Baboaay villához, hirtelen egy iajáta hatái rabja leiz. Azonnal megérzi, hogy itt egy finoman, iőt magyarban érző, eredeti képekben gondolkozó múvéiz alkotáiával került izembe. Halk, de derűi, élénk éi keaei ritmuiba fogott dallamok izállnak felénk. Megérezzük, hogy itt harmónia keletkezett, mert egy modemül gondolkozó építtető került öaze egy a modem embert megértő építénzel, a e harmóniából izépiégek fogantak." Mindaz a szépség, amely annyira megragadta Lázár Bélát és az új iránt rajongó kortársait, a húszas évekre elviselhetetlennek bizonyult. A szecesszió vált az első számú művészeti közellenséggé, ízlésficamnak ítélték. Ez lett a Babocsay-villa veszte. Új tulajdonosa 1926-ban kívül-belül átépítette. Kozma Lajos, a megbízott építész eltávolított róla minden egyedit; az ablakokat szabályosra szabta, az oromzatot, a sarokkupolát lebontotta, a tetőt kiegyenesítette, a kerámiadíszeket mind leverette. Lett belőle egy hűvösen

62