Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
■ Az Operaház (Andráay út 22.) hető legtökéletesebbre érlelje. Természetesen nemcsak ez okozta, hanem a közbejött gazdasági nehézségek is, hogy az építkezés 1873-tól 1884-ig tartott. A feladat nem volt könnyű. Az Operaház helyéül kijelölt kicsi Hermina téren a kívánt épület alig férhetett el, körülötte mindössze szűk utcányi szabad terület maradt. Ybl a főhomlokzat lépcsőzetes kialakításával érte el, hogy a Sugárút felé mégis teresedés jött létre, és az épület nem szorult be a házak sorába. A főhomlokzati rizalit mintája a velencei Libreria (Sansovino Szent Márk téri egykori könyvtárépülete) kettős loggiamotívuma. A földszinten a háromíves nyílású kocsialáhajtó az épülettömeg elé lép, fölötte a közönség számára is megnyitott terasz van. Az emeleti loggia ötnyílású, és hátsó fala a rizalit homloksíkjától visszahúzott. Mindez gazdag árnyékhatásokat eredményez. A rizalit két oldalán az egy-egy ablaknyílással megbontott falfelületek adják meg az épület teljes szélességét. A koronázó főpárkányon szoborsor volt eredetileg is, de a rossz minőségű kövek az 1940-es évekre már annyira meggyengültek, hogy egyikük egy éjjel leesett, és szinte elporladt. Ekkor a többit is leemelték, és húsz évig nem volt szobor a főpárkányon. Az 1960-as években új szobrok kerültek oda, de a közben átalakult repertoárnak megfelelően mások. Haydn, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini és Wagner ismét kapott szob- 18
