Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

A munkát olyan körültekintően végezték, hogy az 1915-ben készült zárszámadás a tervezettnél jóval kisebb tényleges költséget regisztrált.

A több mint 26 kilométer hosszúságú főgyűjtő építéséhez 1893-ban kezdtek hozzá. A nagykörúti és a Duna-parti szakasz a Boráros téren egyesült, innen déli irányba haladt a monumentális (4,8 méter magas, 4,5 méter széles) szelvény, melyben

....nagy, megterhelt izénáiózekerek kényelmeden közlekedhetnének...". A főgyűjtők megépítése után a Duna-parti kiömlőket folyamatosan megszüntették, vagy vészkiömlőkként működtették tovább. Pest első szivaty- tyútelepe 1889-94 között épült a Déli összekötő vasúti hídtól délre, a „városi hóhér telkén" (valójában a megyei kivégzőhelyen). A szabadkiömlő alacsony vízállásnál biztosította a gravitációs kivezetést, magas vízálláskor viszont hat pár szivattyú emelte a Dunába a szennyvizet. Ezeket a szivattyúkat páronként egy-egy 200 lóerős gőzgép hajtotta, a szenny- és csapadékvizet negyven méterre a mederbe nyúló vascső vezette a folyóba.

■ A Bem rakparti felújított vízállásmérő ablakán benézhetünk

71