Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

A téglalap alakút a hatvanas évektől felváltotta a szennyvíz mozgását kevésbé akadályozó kör vagy ovális keresztmetszet. Buda és Pest csatornahálózatának hosszáról az első hivatalos adat az 1860-as évekből származik: a több mint 80 kilométer hosszú hálózat harmada a Duna jobb, kétharmada a bal partjára esett. A folyóig sugár alakban vezették az egyre nagyobb szelvény- méretű csatornákat, a mai Jászai Mari tér és a Boráros tér között 14 hosz- szabb-rövidebb szakasz nyílása torkollott a Dunába. A folyó azonban már közepes vízállásnál is visszanyomta a szennyvizet a város területének kétharmadáig, az átszivárgott a porózus téglafalakon, szennyezte az altalajt, a csatornák csekély esése miatt a járatok eliszapolódtak. Magas vízálláskor a kiöntőket szalmával, trágyával, vastáblákkal zárták el, s a csatornák tartalmát szivattyúkkal nyomták a Dunába. Ez a módszer Pestet megvédte a kiáradó folyótól, ám Budát a csatornákon keresztül öntötte el a Duna.

Az első pesti vízmű megépítése után a csatornahálózat korszerűsítésével sem várhattak tovább. Európa-szerte számos neves angol szakember vállalkozott hasonló feladatra, 1869-ben Pesten is egy angol üzletember, Sir Morton Pető tett ajánlatot a város főpolgármesterének a főgyűjtők megépítésére az alábbi címen: „Jelentéi éi Tervrajz izab. kir. Peit várói töld alatti csator- názáiának megjavítáia tárgyában. Sir Morton Pető rendeletére előter- jeiztve Bazalgette W. 1. London vára tőmémöke által. Pest június hóban 186g." A neves angol szakember tanulmányozta a meglévő pesti hálózatot, s látva, hogy Pest egy tágas félmedencében fekszik, amelyet a Duna felé lejtő dombok öveznek, a főgyűjtőknek természetes vonalvezetést választott. A csatornázásra egyesített rendszert javasolt, ami annyit tesz, hogy a háztartási és ipari szennyvizet, valamint a csapadékvizet egyetlen szelvényben gyűjtik össze. Ezt a módszert alkalmazták Európa számos nagyvárosában (London, Hamburg, Frankfurt, Berlin, München). Joseph Bazalgette, a Londont behálózó zárt csatornarendszer építője az árvízveszély kiküszöbölésére meg akarta szüntetni, hogy a csatornák közvetlenül a Dunába érkezzenek, ezért a várost két, a gyűjtőknél mélyebben fekvő észak-déli és északkelet-délnyugati irányú keresztcsatornával kívánta átszelni, melyek a Duna-part közelében találkoznak, s vizüket innen szivattyúzzák a folyóba. A terv megvalósítása a városi költségvetéshez képest horribilis összeget igényelt annak ellenére, hogy a kivitelezéshez felhasznált minden régebbi csatornát. A munkálatokkal azon67