Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

2i ezer köbméter vizet termelt, amit két száz lóerős gőzgép nyomott a medencékbe (dicséret ezért a Láng és a Rock gépgyárnak). Buda magassági viszonyai miatt hat nyomászónát alakítottak ki, a várost 45 kilométer hosszú csővezeték hálózta be, a 13 284 köbméter tárolókapacitást az alsó-józsefhegyi és a krisztinavárosi medence biztosította. Utóbbi mellett átemelőszivattyúállomás nyomta a magasabban fekvő övezetekbe az ivóvizet. 1882-ben, miután mindennel elkészültek, elérkezett a várva várt pillanat: a régi budai vízműveket leállították, s az új rendszerbe bekapcsolták Óbudát és a hegyvidéket is. Az újlaki telep gépháza ma ipari műemlék, a Fővárosi Vízművek legrégebben működő létesítménye (III. Árpád fejedelem útja 50/A).

A budai végleges vízmű olyan jól sikerült, hogy — ismét csak Wein javaslatára — Pest ivóvízellátását is innen segítették, amikor a Parlament építése miatt az ideiglenes vízmüvet át kellett telepíteni. A Margit hídon átvezetett cső napi tízezer köbméter vizet szállított a túlpartra, csakhogy a szűrőréteget ezzel pár év alatt túlterhelték. Az ismét veszélybe sodort vízellátás miatt a közgyűlés mindaddig nem engedélyezte újabb vízellátási kerületek alkotását és a csőhálózat kiterjesztését, míg a végleges, nagy teljesítményű pesti vízmű meg nem épül. Addig három kisegítő vízmüvet helyeztek üzembe: a Népliget mellett, a Csanády

■ Az eliő budai vízműtelep

58