Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

Ráadásul alighogy Budapest lett a tulajdonos, a Tutaj utcai telepen felrobbant egy generátor, s a baleset 2,5 millió korona kárt okozott.

Az első világháború után a túlterhelt Váci úti telep hálózatának egy részét átkapcsolták Kelenföldre, ahol azonban 10 kV feszültségű, háromfázisú áramot termeltek, azt át kellett alakítani közbenső transzformátorokkal kétfázisú, 3 kV feszültségűre. Az egyre szélesebb körű alkalmazás miatt (már szinte minden lakóházba bevezették az áramot) a kelenföldi áramfejlesztőt többször bővítették, de a megnövekedett terhelést a hálózat nem bírta, kéthavonta állt be üzemzavar, egész városrészek maradtak teljes sötétségben. Ezt a helyzetet használta ki az American European Utilities Co., jelezve a fővárosnak, hogy készek bérbe venni az Elektromos Műveket. Azt tervezték, hogy a kelenföldi erőmű korszerűsítése és egy új megépítése után a régi főtelepeket bezárják, de a főváros nem foglalkozott az ajánlatukkal, hanem inkább magára vállalta a fejlesztések terhét. A kelenföldi telep bővítését Reichl Kálmán 1926-ban bekövetkezett halála után Borbíró (Bierbauer) Virgil vette át, az ő megvalósult álma a futurisztikus képzeteket keltő, ovális alakú, üvegtetejű kapcsolóterem. (A ma már védett épületeket a jelenlegi gazda, a Budapesti Erőmű Rt. felújítja.)

Az elektromosok és a gázosok presztízsharca — hiába volt már mindkét vállalat teljes körűen a főváros kezében - egyre jobban kiéleződött, ami a fogyasztók szempontjából számos előnnyel járt. A gázosokhoz hasonlóan az elektromosok is megnyitották körzeti irodáikat, az Eskü (ma Március 15.)

■ A Ganz már 1896-ban gyártott villanyárammal működő padlóíényeiítőt

41