Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

utótisztító, s gázmérőkön keresztül jutott a végtermék a négy emelet magas tartályokba. Ezeket a vastag acéllemezekből szegecselt tartályokat vasbeton köpeny burkolta, az alapozást a homokos, laza talaj miatt rendkívül körültekintően végezték. A gázt végül kompresszor nyomta a vezetékbe.

Az első világháborü alatt a munkásokat besorozták, de az igazi gondot az jelentette, hogy egyre nagyobb szénhiány mutatkozott, a szállítás akadozása miatt minden tartalékot kénytelenek voltak felhasználni, és a hiányt rosz- szabb minőségű szénnel pótolni. A Tanácsköztársaság alatt Max Mihály népbiztos (eredeti szakmáját tekintve lakatos) irányította az óbudai gyárat, de volt benne annyi előrelátás, hogy maga mellett tartotta Schön Győzőt, s így a termelés ez idő alatt is szakszerűen folyt. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, a messzi bányákból már nem érkezett utánpótlás, félő volt hát, hogy a beszerezhető rosszabb minőségű szén rövidesen tönkreteszi a drága ipari berendezéseket. Ripka Ferenc vezérigazgató közbenjárására szerencsére sikerült még időben kiváló minőségű cseh és német szenet vásárolni. A nehezedő körülmények nem szegték kedvét a gázosoknak. A húszas évek■ Koneani György plakátja 1938-ból

21