Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
A szerződés megkötése után a nyertesek nekiláthattak az első pesti gázgyár építésének: a műszaki terveket Ludwig Stefany készítette, az ipari felszerelést Angliából hozatták. Eredetileg modern gyártelepet álmodtak a Józsefváros szélére, de a klasszikus megoldás nagyobb bizalmat ébresztett az ipari újításra gyanakvóan tekintő lakosság körében, ezért Pollack Ágoston romantikus stílusú gyárépületeket tervezett. Az épületek átadása után Ludwig Stefany műszaki vezetésével, 150 munkással kezdődött a légszeszgyártás, cseh kőszénből. A desztillálást végző retorták- ba kézi erővel lapátolták be a szenet. Napi egy tonna szénből 300-350 köbméter gázt állítottak elő. A telepen az idők során összesen hat tároló épült: a legkisebb 1500, a legnagyobb 16 ezer köbméteres. A gyártás során keletkező melléktermékekkel, a kátránnyal és a koksszal kezdetben nem tudtak mit kezdeni, a gyár előtt ásott gödrökbe zúdították. A pesti légszeszgyár 1856. december 23-án 18 órakor megkezdte várva várt működését, de a Peiti Napló karácsonyi száma máris erős kritikával illette a végeredményt: „Az utcai gázvilágítái vésre-valahára beköizöntött... £ jótékony intézmény behozatala nagyon igazolta ama közigazóágot, hogy mindennek nehéz a kezdete. A helyett, hogy mint mái vívmánya a leleményei éiznek, lelkeiült éljenektöl üdvözölve jelenhetett volna meg, még e napig gúny. éle éi inkább nevetiég, mint diadal tárgya volt. Tegnapelőtt eite pedig a belvároi utcáin annyit tapaiztalhattunk. hogyha egymáiba nem ütköztek ii az emberek, de mindazonáltal még a hitelezők előli menekülőire fennmaradt homály elegendő paláitot nyújtott." Az első utcai gázlámpák a Kerepesi (ma Rákóczi) úton és a Belváros utcáiban gyúltak ki, a telepről összesen 838 utcai lángot és 9148 magánfogyasztót láttak el légszesszel - az utóbbiak részére elegáns gázlámpaszaküzlet nyílt a belvárosi Angol Királynő Szállóban. A főváros jellegzetes alakja lett a cilinde- res lámpagyújtogató, aki sorra járva az utcákat, botjával a magasba nyújtózva meggyújtotta-eloltotta a lámpákat, nappal létrájáról a burákat tisztogatta. A millenniumkor Pesten 162, Budán 43 fő végezte ezt a munkát. A régi pesti városháza volt az első középület, ahová a gázt bevezették, majd a Dohány utcai zsinagóga következett, a hatvanas évek elejétől már a nyugati vasút vonatain is gázzal világítottak. A kezdeti nehézségeket leküzdve a légszeszt a magánosok is felfedezték beltéri világításra, bár ezzel nem 12
