Földes Mária: Házdísznézőben - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

kínálja, a részletek szépségét és változatosságát, az építész és a szobrász egyéniségét érzékletesen tükröző díszítmények megfejtését, az „egyedi” utánozhatatlan varázsát az uniformizálódással szemben. És utunk során ismerősként üdvözölhetjük egy-egy építész vagy szobrász jellegzetes részletmegoldásait, hasonló és mégis más téralakításait, szerkezeti és díszítő ötleteit. A vállalkozó kedvűeknek azt is javasoljuk, lépjenek beljebb az utcáról. Tegyék ezt annak ellenére, hogy a körülmények néha visszariasztanak. Érdemes a belső részleteket is felfedezni, mert a kor szellemiségének megfelelően az építészek erre is gondot fordítottak. A házak belső kiképzése, a lépcsők és liftházak, korlát- és erkélyrácsok, a burkolóanyagok és mozaikdíszek, üvegablakok és reliefek a külső homlokzattal harmonikus összhangban készültek, olyan magas színvonalon, fölényes mesterségbeli tudással, amilyennel ma már ritkán találkozunk. Azzal az iparosi mentalitással szembesülhetünk, mely ebben a korban általános és magától értetődő volt, és amely ma már csodaszámba megy. Mindenki tette a dolgát a lehető legmagasabb fokon, a tervezőtől, az építésztől kezdve a kivitelezőig, a szobrásztól a díszítő kőfaragóig, kőművesig és a festőig.

Reméljük, a séta örömet és élvezetet ad, és talán újabb felfedezőutakra csábít.

Szeretnénk, ha ezek az esztétikus megjelenésű, néha hivalkodó, máskor konzervatívabb szemléletet tükröző, a korra azonban nagyon jellemző házak megmaradnának. Sok eltűnt már közülük, ne pusztuljanak hát tovább! Me tegyék tönkre, alakítsák át kedves, finom díszítményeiket felismerhetetlenül! Maradjon meg az a változatos városkép, mely talán messziről nézve hasonló más közép-európai nagyvároséhoz, részleteiben mégis egyéni hangú, csak Budapestre jellemző. Ha ez a pusztulási folyamat folytatódik, és eltűnnek a századforduló épületei, életünk tere üresebbé, lélektelenné, unalmassá válik. Reméljük, sétánk végén Önök is így gondolják majd!

Htunkat kezdjük Budapest egyik leglátványosabb és talán legismertebb épületénél, az úgynevezett Párisi- udvarnál (Ferenciek tere 5.). Az elnevezés csak a ház egyik részére vonatkozik. A kedvelt találkozóhely a város egyik legszebb, és a maga korában legdrágább saroktelkén épült fel 1909-1913 között. Eredetileg a Belváro7