Földes Mária: Házdísznézőben - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

tó, leveles-indás, meghatóan karcsú, virágos ornamentikáig. Először csak a szép formákat észleljük, a súrló- fényben rádöbbenünk: ez is színes, mélykék, vörös, sárga elemekből összeállított pompás majolikaburkolat. Miközben ezt a „sétát” szemünkkel megtesszük, néha az az érzésünk támad, hogy a homlokzat kényes egyensúlya felbillen. Vidor Emil azonban fantasztikus érzékkel a legmegfelelőbb helyen tagozattal, dísszel vagy a kiugró tetőzettel állítja vissza a tökéletes harmóniát. Ezt érzékeljük annak ellenére, hogy az épület rossz állapotban van, sok a hiány a borításokon, észrevesszük a csúnya pótlásokat (a zsindelyes tetőzet helyett az oda nem illő bádogtetőt), a málló vakolatot. De Vidor Emil nevét megjegyezzük, és keresni fogjuk jellegzetes díszeit, homlokzati megoldásait városszerte.

A Honvéd utcától egy ugrásnyira, az Aulich utcában több századfordulós ház között újabb különleges, egyedi kialakítású épületre bukkanunk. Ez a 3. számú, az

Aulich utca 3. az úgynevezett Walkó-ház, csempekép

35