Földes Mária: Házdísznézőben - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

sához. Az erkélyek alatt domborművek mozgalmas jele­netein delfinen lovagló puttók, kagylók, állatfigurák. A zárópárkányzat felett a sarokrészt hangsúlyozó és az épület függőleges tagolására szolgáló rizalitokat meg­koronázó félköríves domborműveket gótikus, csúcsos fiatornyocskák választják el egymástól. A passzázsudvar kialakítása egészen más jellegű. (Bár lehet, hogy ez az átjáróban uralkodó félhomálynak köszönhető.) A rózsa­ablak alatt, mint egy mór hárem kapuzata, sűrű mintá­zatú vasrács zárja le a bejáratokat, melyet éjszakára leeresztenek. Belépve a színes padlózató udvarba, egy keleti bazár atmoszférájába kerülünk. A sötétben elő­ször a kirakatok csillogását látjuk, csak ahogy a sze­münk fokozatosan hozzászokik a kevés fényhez, vesz- szük észre a passzázs sok és gazdag díszítményét, látni­valóit. A kirakatok és üzletbejárók faburkolata fölött a homlokzatról ismerős tulipános motívum csillan meg az üvegmozaikokon. A bejáratok mögötti nyolcszögle­tes csarnokot és az összekötő folyosót fantasztikus üvegkupola, illetve boltozat fedi. A különleges kristály­üveg prizmákat két évig készítette a hajdan nagy hírű Haas és Somogyi cég. Egykoron az átjáró megvilágítá­sát nem természetes fény, hanem a prizmákra rejtett ezernyi villanykörte adta. A rózsaablakok szerkezetét, a lapos nyolcszögletű kupola legyezőboltozatát, a mé­hecskével díszített oszlopfőket és a karcsú oszlopteste­ket vasból öntötték. Schmahl Henrik és a kivitelező Lipták Pál merészen és ötletesen használták fel az új anyagokat és technikákat. Az oszlopok, fedett lépcsőhá­zak, zárt erkélyek, loggiák labirintusában érdemes a lakóház legfelső emeletére is felmenni. Végigsétálva a zegzugos folyosókon, ritka élményekben lesz részünk. Innét nézhetjük meg a passzázs és a csak az utcáról megközelíthető központi pénztárcsarnok üvegkupolái­nak szerkezetét. Felfelé tekintve pedig változatos formá­jú kémények és fiatornyocskák erdejét látjuk. És igazán ekkor csodálható meg a tetőzet sok színes kerámia „tortadísze”, az erős zöld és téglavörös majolikaburko­lat. A ház függőfolyosóit az építész egy reneszánsz vár­kastély fedett árkádos, keresztboltozatos folyosóihoz tet­te hasonlóvá. Borításuk mindenütt fehér és zöldes ár­nyalatú csempe, a szegélyeken erősebb zöld, kézbe simulóan lekerekített formákkal. A kétkarú lépcsőház színes üvegablakai, a meleg tónusú, sárgászöldes 10

Next

/
Thumbnails
Contents