Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

Gerstenberger Emil, mint kiderült az imént is, főleg kivitelezéssel foglalkozó építőmester volt. A szegedi árvíz - és a nagyszabású újjáépítési tervek - hírére Szászországból érkezett Magyarországra, az 1870-es évek végén. Budapestre egy évtizeddel később költözött át, s elszegődött Alpár Ignác mellé, dolgozott a mester több tervének megvalósításán, a ligeti Vajdahunyadvárén is. De előbb - valószínűleg 1890-ban - magának húzott fel egy egészen különös lakóházat az akkori Csömöri, azaz a mai Thököly úton, amelynek legfőbb sajátossága éppen furcsa, tornyos kupolája. A mester úgy helyezte el, hogy legyen is, meg ne is. Udvarra néz, onnan nézve mutat.

A századfordulóra szűk lett a szerény családi ház méretét mutató villa, nemcsak a gyarapodó família, de a megnövekedett igények - és vagyon - miatt is: Gerstenberger Emil most már egy valóságos palotát sem érez túlzásnak, s Alpár Ignác tervezői közreműködésével 1906-ban megépíti a Rózsadombon soktornyos, romantikus várkastélyát. Jó tíz évig lakja, innen irányítja sikeres vállalkozását, s csak akkor válik meg tőle, 1918 körül, amikor az épülethez igazán méltó érdeklődő tesz ajánlatot. Dr. József Ferenc királyi herceg - Klotild főhercegnő (akinek tornyos bérháza van a Váci utcában) unokája, a pesti előkelő társaság beltagja - a vevőjelölt, aki azonban, a szokásjog tiltása miatt nem vásárolhat közvetlenül „civiltől”. Ezért az egyik Erdődy grófot kéri fel, hogy vegye meg, s aztán adja el neki a ritka szép, már-már királyi házat. így is történik minden, s 1924-ben, mikor a herceg oltárhoz vezeti Anna szász királyleányt, már egy gróftól levetett palotába költözhetnek be - Gerstenbergerék pazar bútorai közé.

Ezzel a történettel ér véget a pest-budai tornyok és kupolák erősen hiányos számbavétele. Visszajutva oda, ahonnan elindul ez a divat és a mese: a királyok ízléséhez a hozzájuk magukat mérni bátor polgárok ízlésétől.

55