Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

VIII., Rákóczi üt 19.

Még valamikor az 1700-as évek végén épült az a ház, amelyben 1830-ban berendezkedett a Mátyás király vendégfogadó. Pestre utaztában többnyire itt szállt meg Déryné ifiasszony. Egy ízben kocsiját is összetörte a szín leszakadó teteje, de voltak ennél kellemesebb élményei is. A jeles mulatóhely az 1870-es években éli igazi fénykorát - ekkor már kávéház -, s talán azóta sem változott volna semmi, ha 1894-ben a szomszédban meg nem nyílik a Balatonról elnevezett konkurens, s divatos újdonságaival el nem hódítja szinte egyik percről a másikra a hűtlenségre mindig hajlamos vendégeket.

Kapóra jön, hogy a házra magára sem vár már szép jövő. Mem sokkal a századforduló után csákányt fognak rá a tótok, a régi Pest hivatásos bontói, s az üres placc immár új gazdára, új palotára, új üzletre vár.

Mem sokáig. Jahn József, szorgos pesti építőmester, aki egyébként a Damjanich utcában lakik, úgy határoz, hogy életműve hozadékát egy bérpalotába fekteti. És megbízza a Schubert és Hikisch építési irodát, hogy emeletes házát a Rákóczi útra megtervezzék. Finom célzásként az előzményekre és stílusérzékről tanúskodva, felhatalmazást ad arra is, hogy Mayer Ede szobrásszal készíttessék el a régi ház régi vendégfogadójának emlékére Mátyásnak az első emelet magasságában elhelyezendő, a talapzattal együtt négyméteres bádogszobrát.

1905-ben készül el az épület, s ha már ott az emlékeztető, új kávéház is nyílik a földszintjén, de most már a Magyar Királyhoz címezve. 1925-ig működik. Mostanra már csak a szobor maradt, s magasan felette a szellős bádogkupola. Különös, páratlan tetődísz ez is, hasonlóak talán vannak, de ebben a nemben ekkora másutt nemigen. Büszke lehet(ne) rá Schubert (Ármin) és Hikisch (Lajos), illetve utódaik, akik más épületeik esetében is ambicionálták - mint azonnal látni fogjuk -, hogy meglepjék a városlakókat.

46