Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

VII., VÁROSLIGETI FASOR 33.

Vidor Zsigmond, a tudós szemészorvos - aki egyébként Lustignak született Magykállón, szerény jövedelmű órásmester fiaként nem volt gazdag ember. Talán soha nem jut eszébe, hogy saját bérvillát építtessen Budapesten, ha nincs egy fia, Emil, aki akkor, a század- forduló után már sikeres, befutott építész, s ha gyermektelen bátyja, aki Bécsben élt s halt meg, nagy vagyont nem hagy öccsére és húgaira. így azonban minden együtt volt, meg is kezdődött az építkezés, s 1906-ban beköltözhetett lakásaiba az egész nagycsalád. Többek között Vidor Zsigmond egyik húgának családja is, ahol a családfőt Szilárd Lajosnak hívták (mélyépítési vállalkozó volt egyébként). Három fia közül a legidősebbet Leónak, később az atombomba atyjának nevezték (bár - mondják - mindig tiltakozott ellene). Két legjobb pajtása, Neumann János és Wigner Jenő is gyakran megfordult az emeletes Vidor-villában. Hármukat emlegette úgy Albert Einstein, ha egyszerre beszélt róluk: „Die Burschen aus dem Faschor.” Azok a fickók a Fasorból. A trió ugyanis a Városligeti fasor híres evangélikus gimnáziumába járt.

Azt írja a kortárs Építőművészeti Krónika a Vidor Emil tervezte tornyos villáról, amely a nyaralók megoldásait lopja be a városi házak közé: épült „a budapesti modern irányzattól előnyösen eltérő stylusban”. Értse az olvasó ezalatt annak állítását, hogy a szecessziót Vidor itt - és más munkáiban is - magyaros jegyekkel elegyíti, visszafogottan alkalmazza. S megtoldja olyan motívumokkal, amelyeket Kós Károlytól tanult el, akivel több munkán együtt dolgozott.

Különös ház, akár egy kastély, olyan éppen, igazán illenek rá az egymásra halmozott tornyok, melyeknek hangulatából a fagerendák őszintesége kiszűr minden habos-édes ízt.

44