Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

XIV, Zichy Géza ütca 6.

A főváros építészettörténetének tapasztalatai azt mutatják, hogy a sűrű beépítésű belső városrészekben a sarokházakat ékesítő erkélyek és tornyok divatja a tízes évekre leáldozott. Az egyszerűbb, a funkcionális megoldások felé fordul a figyelem, főleg nyugat-európai hatásra. Ami azonban a nyaralónegyedek - s később a családi házakkal beépített kerületrészek - építészeti ízlését illeti, az nem fordult el a tornyoktól, kupoláktól tulajdonképpen mind a mai napig sem, átformálva az eltelt, lassan már több mint száz esztendő során szokásossá vált alaptípusait.

A legegyszerűbbek és legelterjedtebbek a templom- tornyokra emlékeztető megoldásokat mutató villák, amelyek között szép példa ez az Istvánmezőn álló nyaralóház is, s különösen érdemes szemrevételeznünk érdekes története miatt. Egy jó nevű, korán elhunyt költő, művészeti író, az állami művészetpolitikában miniszteriális hivatalt viselő férfiú, Lippich Elek építtette, egykét évvel a millenniumi ünnepségek után. Tervezője Gyalus László - aki mint a régi, főleg román kori épületek restaurátora, újraépítője ismert - egy minden részletében a középkort idéző épületet álmodott ide, s valósított meg a Liget peremén. Fokozza a história romantikáját, hogy a tízes években (1912-ben már és 1916-ban még bizonyosan) ebben a házban lakott - mint a villa új tulajdonosa - gróf Zichy Géza, a félkarú zongoravirtuóz, aki egy kézzel játszva hódította meg hangversenykörútjain a világot.

40