Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

Bérházat építeni olyan jó üzletnek számított a békeidők metropolisában, hogy még az amúgy nem túl nagyvonalú, inkább óvatosan takarékosnak ismert Habsburgok is rászánták magukat arra, hogy Pesten háziurak legyenek (azaz: a család tagjai magánvagyonuk gyarapítására alkalmasnak ítélték a bérháztulajdonlást Budapesten).

A régi Pest ősi, középkori városmagjának házerdejét nem sokkal a századforduló előtt, az Erzsébet híd pesti hídfőjének kialakításával összefüggő akció során takarították el, megváltoztatva itt az utcák, a terek szerkezetét is. Új hangsúlyokként épültek bele a városképbe a hídra felvezető útszakaszt két oldalról keretező terebélyes házak, az úgynevezett Klotild-paloták. (A régóta nem hivatalos megjelölés még mai is él, s ráadásul sokan úgy tudják, csak a bal oldali a Klotild, a jobb oldalon álló viszont a Maíí/d-palota...).

Ő császári és királyi Fensége, Klotild főhercegnő kő- csipkés-tornyos két palotája, amelyek a hídfőt közrefogják, 1901-ben épültek, tervezőjük a Giergl Kálmán -Korb Flóris kettős.

Egy évvel később szintén a nevezett építészpáros közreműködésével épült fel a király (értsd: Ferenc József) bérháza is a Belvárosnak ugyanezen a vidékén, közelebbről a Ferenciek terén. A király bérpalotájának tetőzetét nem kevésbé elegáns, csipkés kőtornyok díszítik, amelyeknek formavilágán - csakúgy, mint a Klotild- palotákat ékesítő édestestvéreiket szemlélve - világosan lemérhető, miként hatott a hódító szecesszió a historizmus építészeinek ízlésére.

36