Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)
VIII., Népszínház utca 27. A kupola és a torony - már ha a polgárházakról van szó - a századfordulót közvetlenül megelőző és követő egy-másfél évtized mindent elsöprő divatja. Nélkülük különösen a sarokházak tűntek volna tervező és megrendelő szemében furcsán befejezetlennek. Ilyen értelemben - és éppen ezért - a legkevésbé sem kell azt gondolnunk, hogy egy így felékesített ház feltétlenül igényes épület. Lehet a legközönségesebb bérház akár, ahol a lakásokból s a lakókból is tizenkettő az egy tucat. Mint itt, a külső Józsefvárosban. A házat Porzsolt Ernő tervezte 1898-ban. Akik megrendelték és birtokolták, a Grauer család, közelebbről dr. Grauer Vilmos és neje, Herzman Irén. A Grauer Miksa-féle, a Rákóczi úton, tehát a közelben lévő, s amúgy már évtizedek óta kitűnően prosperáló ecet-, likőr- és szeszgyárat ekkor már a fiú, Vilmos vezeti, nagy szaktekintélye ennek a mindig viruló pesti iparágnak. Tudni lehet például róla, hogy elnöke éppen ekkor a Budapesti Szesz- és Likőrgyárosok, Kimérők és Készítők Ipartestületének, s hogy - akárcsak édesatyja - vezető alakja a budapesti Izraelita Hitközségnek. Ez a ház csak egyike azoknak, amelyekbe már beépült a vagyon jelentős része. Egyszerű bérház, tulajdonosa nem lakik itt. Van azonban egy feltűnően egyedi vonása, s most nem a szépen formált, klasszikus rajzolatú két kupolára mutatunk rá, amelyek mindkét sarkon lezárják e duplán sarokházat. Hanem arra a sajátos megoldásra, ami a főhomlokzat felépítésében feltűnő. Hogy tudniillik tervezője kifordította az utcára a gangot, amit más esetben rendszerint szégyenlősen eltakar maga a ház. Ez persze nem szabályos körfolyosó, kis jóindulattal akár az emeletek teljes hosszán végigfutó erkélynek is gondolhatjuk. Gondoljuk annak. 30
