Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

XIV, Szabó József utca 12.

Újabb kupolás villa, de már túl a Városligeten. Közelebbről Istvánmezőn, abban a nyaralónegyedben, amelyet József nádor fiáról neveztek el még akkortájt - az 1870-es években -, amikor az első telepesek megjelentek Pest e távoli zugának, Zuglónak a városhoz mégiscsak a legközelebb eső fertályán.

Pazar luxusvilla, amilyet egy művész magának álmodik. A tervező nevét nem tudjuk, nem őrizték meg a terveket a közgyűjtemények. Leginkább a barokkra hasonlít az, ami kikerekedett megrendelő és építész közös munkájából, gömbölyű formákkal, kanyargós díszekkel, s odafent, a tetősíkban, arányos és hangsúlyos, szép kupolával.

A művészt, aki vélhetően a millennium évkörében építtette fel villáját, amelynek műtermében aztán dolgozott, Róna Józsefnek hívták. Legismertebb alkotása a Budavári Palota főbejárata előtt elhelyezett lovas, herceg Savoyai Jenőnek, a törököt legyőző keresztény seregek vezérének szobra. Mintái minden bizonnyal itt készültek, ebben a házban, s ugyanitt a másik ismert pesti munka, Zrínyi Miklós köröndi figurája.

1910-ben adta el a villát, átköltözött a Damjanich utcába, a legendás fotográfus, Klösz György házába, bérlőként. Ezt a Városliget melletti épületet pedig megvette Neuhold Kornél, akkor az egyik legkorszerűbb budapesti nagyüzem, a Telefongyár főigazgatója.

Az átépítés, ami a birtokbavételt megelőzte, nem forgatta fel alapjaiban az eredeti koncepciót. A mérnök úr és kormányfőtanácsos tisztelte, s a lényeget illetően szerencsére nem változtatta meg az épület habitusát.

A jónál nem kell jobb - akkoriban még többnyire tudták ezt a polgárok.

28