Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

VII., Erzsébet körüt 44-46.

Baumgarten Károly ügyvéd bérpalotáját is Quittner Zsigmond tervezte 1889-ben. Ez is sarokház, ezen is egy különös torony szúr az ég felé, feltűnően karcsú és magas, s ennek az épületnek a földszintjén is kávéház működött a régi szép időkben, több is egymás után: előbb Földesié, majd Weiszberger Józsefé (ő 1910- ben vette át az üzletet). Kávéház-tulajdonos volt Berger Leó is, az épületnek az államosítást megelőzően a leghosszabb időn át tulajdonosa, aki arról nevezetes, hogy az egész bérpalotát elkeresztelte legjelesebb bérlőjéről, Jókai Mórról Jókai-uduarnak. A nagy mesemondó 1899-től haláláig, 1904-ig lakott ebben a házban, a második emeleten.

Ami magának az építtetőnek személyét, pontosabban a családját illeti, egzisztenciáját - mint oly sokakét a bérpaloták tulajdonosai közül - a terménykereskedelem alapozta meg még a XIX. század közepén, a família első embere, Baumgarten Izidor vezérletével. Európa, talán a világ első számú malomipara működött Budapesten évtizedekig a múlt században, s a gabonakereskedelem nemzetközi cégeinek tekintélyes részét a magyar fővárosban jegyezték be. Volt az így felhalmozott vagyonnak és pénznek ideje arra, hogy átváltozzon bérházakká, palotákká - felépülő, magát gazdagnak mutató, s itt-ott valóban gazdag, igényes nagyvárossá -, de arra is, hogy a szellem gyarapodását segítő matériává nemesedjék. Mert - például - ebből a vagyonból, ennek a bérháznak a jövedelméből táplálkozott a majdani Baumgarten-alapítvány, a családhoz tartozó Ferenc Ferdinánd milliós hagyatéka, amelynek a magyar irodalom nem egy Jókai utáni óriása köszönhette néhány hónapra a biztos megélhetést, a nyugodt alkotómunka lehetőségét, esélyét.

18