Buza Péter - Gadányi György: Fel a fejjel! - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

VI., PODMANICZKY UTCA 27.

A reneszánsz fiatoronnyal lezárt barokk kupola a párban álló nyolc, lendületes szoborral akár a szólásban szereplő állatorvosi ló: magán viseli a kifejlett eklektika szinte valamennyi ismertetőjegyét. Aki tervezte: Schmahl Henrik.

Luczenbacher Pál, a gazdag fakereskedő építtette az 1880-as években. Felmenői még a XVII. században jöttek belga földről Magyarországra, közelebbről Szobra, s később itt, a múlt század első évtizedeiben fejlődni kezdő Duna-parti kettős városban találták meg aztán a szerencséjüket. A ferencvárosi Duna-parton kezdődött a nagybani fafeldolgozás, hatalmas telepeken darabolták az építőanyagnak, tüzelőnek valót a mindenkori Luczenbacher emberei, 1855-ben már tizennyolc fatelepen szerte a városban. A hatvanas évektől Luczen- bacherék hajózási vállalattal is megpróbálkoznak - ez már Pál korszaka -, s ha ez utóbbi ötlet nem is hozza meg a várt hasznot, még igen sokáig a család igazgatja a propellereken zajló dunai átkelőforgalmat és hajóparkját Pest és Buda partjai között. Téglát is gyártanak Luczenbacherék üzemeiben, belekapnak a terménykereskedelembe, kipróbálnak mindent, amit csak lehet, amihez csak hozzáférnek, s gyakorlatilag semmire sem fizetnek rá. A gazdasági siker hozza meg a társadalmi megbecsülést is: Luczenbacher Pál 1878-ban szobi előnéwel magyar nemességet kap a királytól. Hamarosan több mint húsz bérházban fekszik a tekintélyes vagyon, egy közülük ez itt, a Teréz körúton, méretes, már-már robusztusnak mutatkozó kupolájával.

14