Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
az engedélyt a telep ideiglenes fennmaradására. 1897 elején a hosszú tél után visszatérő sportolók között már ott voltak az új hóbort, a labdarúgás képviselői is. Nyárra megújult az atlétikai pálya, ősszel pedig elkészült az 500 méteres, aszfalt futófelületű kerékpárpálya is. A világszínvonalú pályára (124 méteres egyenes, 34 méter sugarú, 2,1 méterre emelt fordulók) szívesen jöttek el a századforduló kiemelkedő kerekesei, akiknek csatáit - a korábban a fatolvajok által megdézsmált lelátók helyébe épített - fedett tribünről és a szemközti földlelátóról összesen mintegy háromezer néző figyelhette. Valamivel kevesebben voltak azok a „szakférfiak, hölgyek, sporttársak és laikusok”, akik láthatták, mint csap össze 1897. október 31-én a Millenáris „homokos lágy gyepén” a Vienna és a BTC az első hazai hivatalos futballmeccsen. A mérkőzés kimondottan társasági eseménynek számított: a nézők zöme fején cilinderrel, kezében látcsővel érkezett. A játék még kezdetleges volt, a közönség mégis pompásan szórakozott, és lelkes tapssal üdvözölte a bécsiek góljait s a robusztus magyar védők ötletes birkózófogásait. Nem is lehetett nem szeretni e csupa szív sportembereket, akik még valóban élvezettel, tisztán a játék öröméért futballoztak. A hőskorszak futballistái éltek- haltak e sportért, és minden alkalmat megragadtak, hogy pályára léphessenek. Egymást érték a kihívásos mérkőzések, melyeken a versenysporttól eltiltott gimnazisták álnéven, álszakállban és műbajusszal játszottak, nehogy valamelyik tanáruk rajtacsípje őket. E bohém ifjak az új évszázad köszöntésére 1900 „Sylvester éjjelén jókedvűen kimentek a millenniumi pályára, és éjfél előtt néhány perczczel játékhoz fogtak, és játszottak addig, míg tartott az éjféli harangszó”. A XX. század első gólját alkalmasint magyar futballista, Faubel Gusztáv lőtte. A növekvő érdeklődés miatt az évek során egyre szaporodtak a pálya körüli tribünök. Erre szükség is volt, mert sora zajlottak itt a torna-, kerék49