Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
fős lelátó épült Mattyók Aladár tervei szerint. A sporttelephez később sportcsarnokot és uszodát is csatoltak. A nehézipari fejlesztések időszakában, 1948 és 1956 között megint sok pénz jutott sportépítkezésekre: ekkor létesült a kézilabda-stadion, a jégpálya és az evezőstelep. A Belváros A pesti oldalon kezdjük sétánkat a tágabb értelemben vett belvárosban: a Dunától a Magykörút környékéig terjedő városrészben. E bérházakkal és középületekkel sűrűn beépített terület a maga, kicsiny zöldterületeivel és sűrű úthálózatával természetesen túlságosan is zsúfolt ahhoz, hogy elbírná a nagy helyigényű stadionok, sportcsarnokok vagy uszodák telepítését. Ilyen sportépületeket hiába is keresnénk a város szívében. Számos olyan terem- vagy teremben is űzhető sport van azonban, amelynek a belső városrészek épületei adtak és adnak otthont. A pesti oldalon az első fővárosi tornászok kezdetleges hodályai, majd a XIX. század végén felépült igényesebb csarnokok legtöbbje a felsőbb osztályokhoz tartozó tagok lakhelyének közelében sorakozott. Ezek némelyike ma is üzemel; közülük a legismertebb a Nemzeti Torna Egylet egykori tornaterme és székháza a Szentkirályi utca 26. szám alatt. 1895-ben itt alakult meg a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elődje, az „Olym- piai Játékokat Előkészítő Magyar Bizottság”. A modern sport hőskorának pesti vívótermei is túlnyomórészt a városközpontban voltak. Ma is üzemel az ÜTE vívóterme a Király utca 71. szám alatt, Beöthy László egykori Király Színházának helyén. A Boráros téren a századelőn teniszpályák sorakoztak, ezeket telente szokás szerint jégpályává alakították. Amíg a biciklizés a gépek ára és a kerékpáradó miatt költséges, a kerekezőkre uszított kutyák és a kaviccsal dobálózó kölykök miatt pedig kimondottan veszedelmes szórakozásnak számított, szép haszonnal működtek a fővá25
