Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

A szigeti Sportuszoda, előtérben a tervező: Hajós Alfréd (1930)

kapavágást követő kilenc hónap múlva a mű készen állt. A politikusok és a sajtó 1930. december 5-én ismerkedhetett meg az uszodával, ekkor készült a tudósítás:

„Csupa világos és barátságos szín ragyog az emberre, levegős, hatalmas a csarnok. [...] A látvány, ami az úszócsarnokban az ember szeme elé tárul, felejthetetlenül szép és lenyűgözően nagyszerű. Lenn, a mélyben csillog a medence kékeszöld vize. [...] A nagymedencét négyoldalt ... a tribünök veszik körül. [...] Mindenhonnan jól látni, és ami az első pillanatban feltűnik: a térrel igazán nem takarékoskodtak. [...] A medence és a mennyezet között 14 méter a különbség [...], s nem is kell külön magyarázni, hogy ennek következtében milyen nagy, milyen levegős az egész csarnok. Fenn, a magasban, a vajszínűre festett mennyezet alatt öt hatalmas vasbeton ív szalad keresztül. Ezek az impozáns ívek tartják a mennyezetet [...].”

A margitszigeti Sportuszoda nem csupán az egykorú riportert kápráztatta el, hanem az európai épí22