Zeidler Miklós: Sportterek - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

nem vált be, így az egylet bérbe vette a mélyebb fekvésű Széna téri telket, s az úgynevezett „gödör­ben” építette fel teniszpályáit, melyeket telente a már ismert módon jégpályává alakítottak. 1897- ben az ezredévi kiállítás Sörkóstoló pavilonját át­szállíttatták a térre, s némi átalakítás után ez lett a sporttelep klubháza. A BBTE rangjának növe­kedését jelezte, hogy a nagy hírű Budapesti Kor­csolyázó Egylet 1900-ban teljes tagságával csat­lakozott hozzá. Napirendre került az időközben atlétikai centrummá fejlődött telep felújítása, vala­mint egy új csarnok építése. A Sándy Gyula által tervezett vasbeton és faépítésű klubházat 1913. augusztus 25-én avatták fel. A BBTE-t a második világháború után méltatlan körülmények között felszámolták, sporttelepét elbontották. Az egye­sület másik telepét - a Pasaréti úton álló, modern stílusban épült, nagyszerű sportközpontot - a Vasas vette át. A Düna-part és a szigetek Valamikor a folyó két partján végig - a Római­parttól Lágymányosig, illetve a Palotai-szigettől Soroksárig -, továbbá a Margitsziget déli fertályán, de még a Csepel-szigeten is tucatjával sorakoz­tak a csónakházak, fürdők és strandok. A század első felében virágzott az evezősélet, s noha ez ta­lán már sosem tér vissza, a „Rómain” nyaranta me­gint egyre többen szállnak hajóba. Nép-sziget és Óbudai-sziget A folyó fővárosi felső szakaszán, a pesti oldalhoz csatlakozó félsziget, a Nép-sziget (régi nevén: Szú­nyog-sziget), és a mellette elnyúló Újpesti-öböl régtől fogva a dunai emberek kedvelt téli kikötője volt. A múlt század végétől számos csónakház és evezős egyesület telepedett itt meg, s hamarosan a „szárazföldi” sportolók is felfedezték a csöndes, elzárt vidéket. 1903 tavaszán a lassan nevet szerző 19

Next

/
Thumbnails
Contents