Pongrácz Erzsébet: Mozikalauz - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)
A MOZGÓ A helyhez kötött kávéházi és a vándorló sátormozikkal párhuzamosan, az Ikonográf bukásától függetlenül, a századelőn sorra nyíltak Budapesten a kisebb-na- gyobb állandó mozik. Az ezredéves kiállításon, az Alpár Ignác tervezte Vajdahunyadvárban Edison kinemato- gráfja mutatkozott be, s az elsők között, még 1898- ban a később nagynevű mozissá vált Décsi Gyula tartott vetítéseket az Ősbudavárban. Ugyanebben az évben kapott mutatványosi engedélyt Herbst Samu és Horváth Zsigmond is, 1902-ben nyitotta meg özvegy Fényes Mártonná a városligeti Fortuna mozit, 1903- ban megnyílt a Városligeti mozgóképszínház. A Ligetben kezdte működését a mozisként szintén nagyhírűvé vált Fisch-család a Royal Vio-val. 1905-ben a Népligetben nyílt meg Fisch Erzsébet kis mozgóképszínháza. Főként a ligeti mozik sajátos alakja volt a kikiáltó, aki a mozi előtt állva fennszóval hirdette az akkoriban még alig néhány száz méteres filmecskék izgalmait. Tehetségétől erősen függött a mozi bevétele. Az élő „reklámhordozó” jókora hangerővel, ötletes bemondásokkal, eredeti humorral és szellemességgel, az ácsorgó kíváncsiak iránti hihetetlen empátiával szinte eljátszotta a benti félhomályban majd átélhető izgalmakat, borzalmakat, szépségeket... Egyszeri, ismételhetetlen produkcióját lassan-lassan a korszerűbb, nagyobb tömegek tájékoztatására alkalmas, hatalmas méretű plakátok, osztogatható műsortájékoztatók vették át - a film megszólalása után a reklám már a hirdetett film zené- jét-hangját használta. A kifejezetten filmvetítések céljára tervezett önálló moziépületek 1906 és 1914 között gombamód nőttek Budapest utcáin-terein, olyannyira, hogy az első világháború kitörésekor, 1914-ben mintegy száztíz állandó, működő mozi között válogathatott a mainál jóval kisebb város közönsége. Érdekes képet ad a főváros mozihelyzetéről egy 1913-ban készült felmérés. A több mint száz budapesti mozit kerületenként sorolja fel. Feltűnő, hogy különösen a kültelkeken virultak a 10
