Adamkó Péter - Dénes György - Leél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Aragonitkristály-csoport az Eldorádóban

járathosszúság valószínűsíthető. A Fővárosi Önkormányzat által is támogatott nyári kutatótáborok minden évben újabb felfedezéseket eredményeznek.

A barlangot a budai, illetve hévizes eredetű barlangok között szokatlan méretű, harminc-, negyven-, sőt hetven- méteres termek, a több méter széles, tíz-húsz méter magas folyosók jellemzik. A falakat szinte mindenhol mesés gazdagságban borítja a borsókő, az aragonit tűkristályok kusza halmaza és a csillogó-villogó gipszbevonat. Ezért nevezik kristálybarlangnak is. Sokfelé találunk nagyméretű barit- és kalcitkristályokat, illetve az összes említett kristály kombinációit. A kristályok nagyon sokfélék. A gipsz szikrázó, parányi kristályokból álló bevonatot (Fagyialtos-folyosó), ötven-száz centiméter nagyságú kristály-csoportokat (Kinizsi pályaudvar, Láng Sándor-terem), ötven-kilencven centiméter hosszúságú, vékony „árvalányhaj” szálakat (Kagylóság), illetve egy-két centiméteres szabályos gipszkristályokat képez (Gyász-terem). Kalcit alkotja a sokféle, fantasztikus gazdagságú, hófehér borsókövet (Fagylal39