Adamkó Péter - Dénes György - Leél-Őssy Szabolcs: Budai barlangok - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
A Szemlő-hegyi-barlang Ez a másodikként felfedezett budai nagybarlang. 1930- ban felfedezése, ha lehet, még nagyobb feltűnést keltett, mint bő negyedszázaddal korábban a Pál-völgyi-barlan- gé. A Szemlő-hegyi-barlang volt ugyanis az első, igazán típusos, vitathatatlanul hévizes eredetű barlang. Ezt elsősorban fantasztikus gazdagságú ásványkiválásai bizonyították. Keletkezésének módja lényegében megegyezik a Pál- völgyi-barlangéval, amelynek egyértelműen hévizes eredetét azonban sokáig nem ismerték fel. Századunk első felében a Pál-völgyi-barlangról még a legnagyobb szak- tekintélyek is legfeljebb azt fogadták el, hogy kialakulásában szerepet játszhatott a meleg víz, de „később a bezúduló hideg csapadékvíz tágította a járatokat”. Bár vízgyűjtő területe, búvópatakja a Pál-völgyi-barlangnak sincs, a hideg víz üregtágító szerepét sokszor még napjainkban is hangsúlyozzák. Talán a néhol fellelhető vízle- folyásos, korróziós felületek okozzák ezt a tévedést. A Szemlő-hegyi-barlang esetében a tudományos szenzációt éppen a meleg vizes ásványok — elsősorban a hihetetlenül nagy mennyiségű borsókő — jelentették. A felfedezést azt tette lehetővé, hogy a telken kőfejtés közben egy kis üreg szakadt fel. A munkások köveket dobtak le a résbe, és meglepve tapasztalták, hogy azok még hosszan gurulnak tovább. A telektulajdonos értesítette a Budapesti Egyetemi Turistaegyesületet. Az egyesület barlangkutatói első kiszállásukkor még csak huszonnégy méter távolságra jutottak. Az első szakasz is szép oldásformákkal díszített, ezért kapta később a hangzatos Örvény-folyosó nevet. Pár nap múlva a kutatóknak néhány órás munkával sikerült kibontaniuk az agyagos-sziklás eltömődést, és bejutottak a gyönyörű Rózsalugasba. A felfedezéskor itt — az egykori fényképek tanúsága szerint — a legtöbb borsókő hegyéről parányi cseppkő csüngött. (Az évtizedek során ezek az érzékeny képződmények sajnos már több helyen károsodtak.) Egyes fülkéket több milliméter vastag gipszkéreg borított, amely szikrázva verte vissza a karbidlámpák fényét. A felfedezők frissen hullott hóhoz hasonlították. Akadály nélkül értek be a szokatlanul nagy méretű Óriás-folyosóba, és a keskeny, ám annál gazdagabban 21
