Meskó Csaba: Gyógyürdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

A fürdés története az emberiségétől elválaszthatatlan. Az éltető víz tisztelete ősidők óta belénk rögződött. A forrásokat eleink a szent helynek kijáró tisztelettel övezték. Az ókor bölcselői a négy őselem közé sorolták a vizet. Buddha, Brahma hívei a folyók szent vizébe megmerülve lelkűk tisztulását, testük gyógyulását várják. Az egyiptomi, zsidó, mohamedán és ókeresztény rítusokban is jelentős a víz szerepe.

A fürdőkultúra eddig legősibb leletét Indiában tárták fel az Indus folyó mentén. A legalább ötezer éves ősi város burkolt utcái alatt összefüggő csatornahálózat húzódott, a fürdőszobákat közműves vízhálózat látta el vízzel. A feltárások során egy 30 x 50 méteres fürdőcsarnokot találtak, amelyhez nagyméretű sportpálya is csatlakozott. Az itt feltárt fürdők formája a háromezer évvel későbbi római, pompeji fürdőkre emlékeztet.

A falfestmények és vázaképek tanúsága szerint a görögök a test kultúrája, a tisztálkodás, a testedzés szolgálatába állították a fürdőzést. Felfogásuk szerint a fürdés a testet és a lelket egyaránt megtisztította. Fürdőkultúrájuk legrégibb nyomai az időszámításunk előtti második évezred közepéről maradtak fenn. A szabad vizekben, tengerben, folyókban való úszás mellett fontos volt számukra a házi meleg fürdő, náluk alakult ki a kádfürdő kultusza.

A rómaiak építészetében mindig nagy szerep jutott a fürdőknek, amelyek a társadalmi érintkezés jelentős fórumai is voltak. Kedvelték a többmedencés, különböző hőfokú társas fürdőket (a nők és férfiak soha nem fürödtek együtt). Több római fürdőben tornacsarnok is volt. A birodalom fővárosát, Rómát hatalmas vízvezetékrendszer hálózta be. A víz felhasználói sorában előkelő helyet foglaltak el a közfürdők. Az egységes birodalom végnapjaiban, Nagy Constantinus uralkodása idején Rómának 856 közfürdője és tizenöt meleg vizű termája volt. (A termák a császárkor csarnokrendszerré alakult, fényűző fürdői, vetkőző-, torna- és társalgószobákkal.) Méreteiben, jelentőségében kiemelkedett közülük Caracalla fürdője. 220 x 114 méteres alapterületen épült, hatvanhat helyiségében ezerhatszáz márványszékkel. Az összesen 1300 négyzetméter vízfelü5