Meskó Csaba: Gyógyürdők - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

A Sáros fürdő 1880 körül

Budavár visszafoglalását követően a fürdő kincstári tulajdon lett, majd 1. Lipót ezt a fürdőt is háziorvosának ajándékozta. Építkezés, átalakítások és tulajdonosváltások után végül 1809-ben a Sagits család vette meg. Ebből az időből már pontos leírás is van róla. A Sárosfürdő igénytelen épülete szorosan a hegy sziklafalánál, a barlang alatt állott. A nagy közös fürdőn kívül három kőfürdője és nyolc kádfürdője volt. A közös fürdő medencéje közvetlenül a felfakadó források foglalatához csatlakozott. A világoskék, tiszta vizű medence fenekén és falain ülepedett le a híres, forrásvizekkel feltörő, rendkívül finom forrásiszap. A berendezés meglehetősen primitív volt. A közös fürdőt egy deszkafal osztotta két részre a férfiak és a nők számára. 1832-ben aztán valóságos kastélyt építettek a helyére. A közös fürdőben egyszerre kétszázan fürödhettek.

1894-ben, amikor a Ferenc József - a későbbi Szabadság - híd építését megkezdték, a régi fürdőépületet az állam kisajátította és lebontatta. 1902-ben a főváros a fürdő területét és a forrásokat az államkincstártól megszerezte, és megkezdte az új fürdő építési programjának összeállítását. A fürdő tervezésére nyilvános pályázatot írtak ki.

A mai Gellért fürdő építése Sebestyén Artúr, Hegedűs Ármin és Sterk Izidor tervei alapján 1911-ben kezdődött, és átadására - Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálló néven - 1918. szeptember 26-án került sor.

39