Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
szépségét élő szoborként megmutató díszkutakat is, pusztán csak hogy gyönyörködtessenek. Természetesen itt sem csak a helytartói palota tartozéka volt ilyesféle díszkőt, bizonyítottan állt hasonló építmény például az ifjúsági egyesület viridáriumában - oszlopokkal szegélyezett virágoskertjében -, azaz az aquincumi polgárváros egyik nyilvános középületében. A collegium iuventutis díszudvarának ékességét is sikerült romjaiból rekonstruálniuk a régészeknek, kétségünk sem lehet azonban afelől, hogy nem csak ez a kettő díszítette a birodalomnak ezt a távoli tartományi fővárosát. A gazdag hagyaték nagyobbik része nyomtalanul pusztult el. Ezután legalább ezer esztendőt ki kell hagynunk a kronológiából, s csak a késő középkorra lapozva vehetjük fel ismét az elbeszélés fonalát, amikortól - előbb főleg a király udvarában, de aztán már Buda közterein is - megjelennek a vízhasználat többé vagy kevésbé fényűző, a várost díszítő rekvizitumai. Mielőtt azonban ezt a korszakot megcélozva, valóban belefognánk a történet módszeres előadásába, két kérdést - legalább vázlatosan - érintenünk kell. Az egyik a genezis problémája, a másik annak tisztázása, milyen vízföldtani sajátosságok jellemzik és befolyásolják a vízhez való hozzáférés lehetőségeit a főváros térségében, vagyis milyenek az adottságaink. Mert az elvitathatatlan, hogy - különösen a XIX. századot megelőző időszakban - a természeti környezet határozta meg a vízhasználat stílusát. A VIZEK OSZTÁLYAI A források, a víz mindig is kitüntetett szerepet játszott a településtörténetben. Felfedezője és használója már a legkorábbi időben arra törekedett, hogy megvédje, megóvja minden természetes és idegen fenyegetéstől, hozamát mesterségesen fenntartsa, átmentse, esetleg stabilizálja, bővítse. A korai forrásfoglalások tulajdonképpen csak a víz feltörési pontjának karbantartására, a természetesnél valamivel szilárdabb kiépítésére irányultak - később azonban állandó épületet emeltek a víznyerő helyek fölé, s a kútházakkal együtt megjelentek a díszítő motívumok is: a középkori víznyerő helyek kiépítése olykor már igazi díszkutak megszületését eredményezte. Tisztán azóta se, de már akkor is elkülönültek 7
