Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

szépségét élő szoborként megmutató díszkutakat is, pusztán csak hogy gyönyörködtessenek. Természetesen itt sem csak a helytartói palota tarto­zéka volt ilyesféle díszkőt, bizonyítottan állt hasonló épít­mény például az ifjúsági egyesület viridáriumában - oszlopokkal szegélyezett virágoskertjében -, azaz az aquincumi polgárváros egyik nyilvános középületében. A collegium iuventutis díszudvarának ékességét is sike­rült romjaiból rekonstruálniuk a régészeknek, kétsé­günk sem lehet azonban afelől, hogy nem csak ez a kettő díszítette a birodalomnak ezt a távoli tartományi fővárosát. A gazdag hagyaték nagyobbik része nyomta­lanul pusztult el. Ezután legalább ezer esztendőt ki kell hagynunk a kronológiából, s csak a késő középkorra lapozva vehet­jük fel ismét az elbeszélés fonalát, amikortól - előbb főleg a király udvarában, de aztán már Buda közterein is - megjelennek a vízhasználat többé vagy kevésbé fényűző, a várost díszítő rekvizitumai. Mielőtt azonban ezt a korszakot megcélozva, valóban belefognánk a történet módszeres előadásába, két kérdést - legalább vázlatosan - érintenünk kell. Az egyik a genezis problé­mája, a másik annak tisztázása, milyen vízföldtani sajá­tosságok jellemzik és befolyásolják a vízhez való hozzá­férés lehetőségeit a főváros térségében, vagyis milyenek az adottságaink. Mert az elvitathatatlan, hogy - különö­sen a XIX. századot megelőző időszakban - a természeti környezet határozta meg a vízhasználat stílusát. A VIZEK OSZTÁLYAI A források, a víz mindig is kitüntetett szerepet játszott a településtörténetben. Felfedezője és használója már a legkorábbi időben arra törekedett, hogy megvédje, megóvja minden természetes és idegen fenyegetéstől, hozamát mesterségesen fenntartsa, átmentse, esetleg stabilizálja, bővítse. A korai forrásfoglalások tulajdon­képpen csak a víz feltörési pontjának karbantartására, a természetesnél valamivel szilárdabb kiépítésére irá­nyultak - később azonban állandó épületet emeltek a víznyerő helyek fölé, s a kútházakkal együtt megjelentek a díszítő motívumok is: a középkori víznyerő helyek kiépítése olykor már igazi díszkutak megszületését ered­ményezte. Tisztán azóta se, de már akkor is elkülönültek 7

Next

/
Thumbnails
Contents