Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

egy tengelye maga is tíz mázsás a szörnyű szekérnek amely fellobogózva, ezrek kíséretében hozta hátán a tömböt. Schön Ignác budapesti vállalkozó 2300 aranyforintot kért a mutatványért. (Ez a kocsi még egy alkalommal volt szereplője a városdíszítésnek, amikor a húszas években a hősök emlékkövét a Hősök terére szállította.)

A szökőkút szobordíszeit Feszler Leó mintázta, Bres- tyánszky Béla faragta meg, a díszítő motívumok Mar- chenke Vilmos vésőjét dicsérik. Az átadáskor - 1883- ban - megjelent tudósítás szavaival a kút művésze: „a szobor-alakokban hazánk négy, legnagyobb folyóját személyesítette, s ezzel sajátos nemzeti vonást adott a plasztikai résznek. E négy folyó allegóriája közül három, a széles medencze közepén három oldalt kiszögellő architektúrái törzsön ül. Elöl jobbra a Tisza, mint ifjú, bájos nő, egymásra helyezett lábakkal; két kezében hálót tart, melyből most hullott ki néhány kecsege. Balra a Dráva; egyik lábát díszes edényen nyugtatva. Ölében csigákat és kagylókat tart; ezekből hajába is jutott ékesség gyanánt, sőt homloka fölött a diadém szintén egy szép kagyló. Hátul ül testvére, a Száva, ki szebb, mint a többi, de tétlenül néz maga elé. (...) S koronáját e szabatosan fölépített architektúrának a Duna (Danubius) alakja képezi, aki legfelül, a tetőn áll. Lábát egy delfin fején nyugtatja, jobb kezével lapátot tart s rátámaszkodik, baljában pedig kagylót szorít. A válláról lecsúszott lepel egész termetét látni engedi, mely a Neptun-szobrokra emlékeztet.”

Vízvezeték ide - vízvezeték oda: Budapest első igazi díszkútját működésének hosszú éveiben, például az első világháború után, csak vasárnaponként üzemeltette a város, hétköznap a közönség csak mint szoborkompozíciót bámulhatta.

A második világháborúban lövedékbecsapódások törték-zúzták, s amit nem rontott el a háború, azt lebontásakor - mert így határoztak - a gondatlanság tette tönkre. Drótkötéllel, csőrlővel rángatták szét a faragott köveket, cibálták le helyükről a szobrokat. Nem túl részletgazdag fotográfiák alapján foghattak csak hozzá az ötvenes évek végén újrafaragásához: szinte semmi felhasználható nem maradt. Megint Kalászról érkezett a kő Győry Dezső Százados úti műtermébe, ismét gond volt a középső medence tömbjének leszállítása, s újra

41