Buza Péter: Források és díszkutak - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

re kerül. Ide sorolhatók például az I. kerületi Hunfalvy utcában felfakadó Kristály-forrás, a pesthidegkúti Hidegforrás, a Perényi úti Lujza-forrás, a Jablonkai úti Antal- forrás, az Orbán téri Ágnes-forrás. A rétegvízforrások a mélyre szivárgó és két vagy több vízzáró réteg közé szorult talajvízből táplálkoznak, születésük előfeltétele, hogy az erózió a rétegek záróbilincsét kioldja, lepusztítsa, és így a két vízzáró réteg közti víztartó réteg a felszínre lépjen. Ez rendszerint csak a hegyvidéken teljesülhet, s ez az oka annak, hogy rétegvízforrásaink kivétel nélkül a Budai-hegység belsejében fakadnak. Ilyenek a Szabadság-hegy oldalában feltörő Béla király kútja, illetve a Városkút. Az előbbi a budai márga vize, hozama percenként öt és harminc liter között ingadozik, hőmérséklete 8,2-9,5 Celsius-fok. A Városkút az édesvízi mészkő és a pannon agyag határán fakad. A harmadik híres és ismert rétegvíz a Disznófőnek nevezett 10-12 fokos zugligeti forrás. A budai márga raktározza szinte kimeríthetetlen készleteit, hozama időnként meghaladja a percenkénti tíz litert. Kevésbé ismert, de nem jelentéktelen rétegforrásai Budának a Jablonkai úti - 1930-ban foglalt, azóta az eltüntetésig elhanyagolt -, 1953-ban percenként tizenegy literes vízhozamú, 12,6 fokos vizet adó Lófej-kút, illetve a Csúcs-hegy északkeleti lejtőjén felfakadó források (Kecske-forrás, Római-kút, Egyetértés- csurgókút).

Emlékek a bőség korszakából

A Budai-hegység korán civilizált s frekventált részének számos forrását ma már nem lehet fellelni. Századunk húszas-harmincas éveiben többen tettek kísérletet, hogy számba vegyék ezek korábbi említéseit, összegezzék a rájuk vonatkozó szórványos adatokat. Egy 1934-es publikációban olvashatjuk, hogy a múlt század közepén kénes melegforrás fakadt a Ferenchalmon fekvő úgynevezett Hild-parkban. Hasonló jellegű vizéről volt ismert a régi Szarvastelep. Az itt működő egykori fürdő forrását a környék lakói 1934-ben még meg tudták mutatni, az Angolkisasszonyok templomával szemben, az Áldásy-féle telek egyik szögletében. Itt a talaj állandóan nedvesebb volt, az ágyásokban nem fejlődtek a kerti vetemények, és a hó évről évre itt olvad el a legkorábban. A környékbeliek jól emlékeztek: az Angolkisasszo11