Csernus Lukács - Triff Zsigmond: Budapesti temetők - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)
A Munkásmozgalmi Panteon épülete és pilonjai változásai után az 1956-os forradalom és szabadság- harc hőseinek sírkertjeként részben önkéntes munkával, részben a főváros támogatásával helyreállították, és területét rendezték. A temető területére vonatkozó, a hatvanas évek végéről származó bizalmas utasítás, hogy ott egyházi szertartás nem végezhető, természetesen érvényét vesztette. Ez az intézkedés volt az egyik akadálya annak, hogy a Nemzeti (Jdulelde szellemében a nemzet jeles halottal ide kerüljenek, mert az 1956-os határozatot követően csak munkásmozgalmi halottak temetését engedélyezték, és a művész-, illetve tudósparcellában nyugalomba helyezettek esetében is döntő volt a politikai hovatartozás. (A Mező Imre úti sírkert című, 1985-ben megjelent kiadvány név szerint csak a Munkásmozgalmi Panteonban nyugvó halottakat sorolja fel. Nem csoda, ha a közvélekedés a Munkásmozgalmi Panteon két hektárjával azonosította a temető nemzeti kegyhelyet jelentő teljes területét.) A Kerepesi temető, valamint a nemzet panteonjába tartozó kiemelkedő személyiségek sírjainak sorsa a legutolsó évek alatt és a legújabb jogi szabályozás ellenére sem rendeződött. Az értékek védelmének, fenntartásának, szükséges felújításának kérdései éppúgy rendezetlenek, mint az új temetések feltételrendszere. A temető hosszú évek alatt kialakított egy számító18
