Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

tak. Az élet itt igazán a kiegyezés (1867) után pezsdült meg. Előkelőbb vendéglők is épültek, az 1870-től üzemelő Wampetics, a millennium időszakában megnyílt Gundel. A híd mögött állt a Székesfővárosi Pavillon, a Weingruber-féle étterem, amelynek belső helyiségében és kertjében egyszerre 2500 embert tudtak leültetni.

Az irodalmi és művészeti élet kiválóságai állandó vendégekké váltak, asztaltársaságok alakultak. (Később számtalan vers tárgya, prózai és színpadi művek színtere lett a liget, olyan világhírűvé vált drámáé is, mint Molnár Ferenc Lilioma.)

A Városligetet akkoriban a zsúfolt és kényelmetlen König Gassén (majd Király utcán) és a mai Városligeti fasoron át közelítették meg. Szebb, tisztább útvonalra volt szükség, amely egyben a város sugárútrendszerének is része lehet. Már 1870- ben megkezdődött a Sugár (ma Andrássy) út építése, 1876 Szent István-napjára el is készült a burkolat, noha ekkorra még csak az épületek kisebb hányada állt. Az új közlekedési útvonal, valamint a millenniumi ünnepségekre átadott földalatti - mely a lófogatú járművek mellett most már nagyobb tömegek gyors közlekedését is lehetővé tette - a Városliget „kapuját” a mai Hősök terének területére helyezte át.

A mai téren - akkor még a Városligetben - kezdte meg 1868-ban kitűnő bányamérnökünk, a hazai geotermikus kutatások úttörője, Zsigmondy Vilmos az artézi kút fúrását. Tízévi munkával, 1878. január 21-én érte el a 971 méter mélységet, ahonnan percenként 831 liter 74 °C hőmérsékletű víz tört fel. (Ezt a fúrást csak az 1271 méter mély sperenbergi sókutató fúrás múlta fölül Európában.) A kút - az ismert artézi kutak közül a legmélyebb - azóta is ellátja a ligetben épített fürdőt. Aknája Árpád vezér szobra és a Magyar hősök emlékköve között van, fedlap- ján tábla hirdeti Zsigmondy Vilmos emlékét. (Zsigmondy szobra, Széchy Antal szobrászművész 1895-ben készült alkotása ettől nem messze, a

8