Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)
A Városliget hajdan mocsaras, erdős, bozótos térség volt, sok történelmi esemény színtere. A tatárjárás során, 1241-ben Batu kán serege visszavonulást színlelve (majd hirtelen megfordulva) itt csalta tőrbe a magyarokat. IV. Béla a domonkos rendi apácáknak adományozta az akkor Ökördűlőnek emlegetett területet. Bonfini történetíró szerint Mátyás király szívesen vadászott ezen a vidéken. 1514-ben Dózsa György, a parasztseregek vezére itt ütötte fel vezéri táborát. A XVIII. század végén fordult Pest figyelme az akkor már városi tulajdonú liget felé. Boráros János pesti bíró hozza szóba, hogy pihenésre alkalmas, „deliciozus hellyé” kellene alakítani. Mivel azonban a város erre áldozni nem kívánt, 1799- ben huszonnégy évre bérbe adta Batthyány József hercegprímásnak. Úgy gondolkodtak, hogy a prímás majd parkosíttatja, és a bérlet lejártakor rendezett terület kerül vissza a város kezelésébe. A prímás megbízásából Witsch Rudolf mérnök 2000 munkás foglalkoztatásával valóban megkezdte a mocsaras vidék lecsapolását, tavat és abban két szigetet alakított ki. A prímás korai halála miatt azonban a munka félbeszakadt. Örököse, Tivadar gróf nem törődött a ligettel (inkább technikai találmányokon törte a fejét), így az is pusztulásnak indult, ami addig elkészült. A város ezért visszavette a területet, a Szépítő Bizottmány 1808-ban pályázatot írt ki a rendezésére. József nádor 1817- ben 9-10 éves önmegadóztatással, a polgárok áldozatkészségéből kívánta a szükséges pénzt előteremteni. Mebbien Henrik francia származású múkertész nagyszabású - majd anyagi okokból leegyszerűsített - terve szerint indult meg újra az akkor Városerdőnek nevezett területen a szárítás, parkosítás. A liget legrégibb épülete a Mebbien- major egyik egysége volt (ma is áll, a földalatti megállójával szemben). A liget a XIX. század közepén kétszer is védelmet nyújtott a pesti lakosságnak. A nagy árvíz idején, 1838-ban erre a magasabban fekvő területre 6
