Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

A tervezők az épület homlokzatát - a Műcsarnokéhoz hasonlóan - színes anyagokkal kívánták ékesíteni, de sem erre, sem a plasztikai díszítésekre nem jutott pénz. Ybl Ervin műtörténész úgy értékeli ennek hiányát, hogy „a múzeum tartózkodó monumentalitása viszont a múzeumi lét emelkedett sacrális hangulatát fejezi ki”.

A tér felőli főbejáraton keresztül az előépület márványcsarnokába jutunk, ahonnan egykarú lépcsők vezetnek a reneszánsz csarnok árkádos körfolyosójára. Innen kétoldalra nyílnak a képtá- ri szárnyak.

Az épület belső, dekoratív festését - az építőbizottság ellenőrzése mellett - a tervezők, Schicke- danz és Herczog végezték, igen sok és részletes festésterv készítése után. A reneszánsz csarnok felső boltíveit eredetileg Lotz Károlynak kellett volna díszítenie, aki nagy kedvet mutatott a jó lehetőséget kínáló mezők freskóinak megalkotásához, de időközben elhunyt. Ekkor ezzel a munkával is a tervezőpárost bízták meg. A 16 művész képmásának megfestését Kovács József főiskolai tanár kivitelezte.

A Szépművészeti Múzeum tervezésére kiírt pályázat programja 12 ezer négyzetméter alapterületű épületet irányzott elő (4500 négyzetméter a képtárhelyiségek, 4400 a plasztikai és építészeti gyűjtemények számára). Az épület végül összesen 10 300 négyzetméter alapterülettel valósult meg, ebből 6500 négyzetméter a képtárhelyiségek és 3800 a szoborgyűjtemények területe (ezek a méretek az azóta végrehajtott rekonstrukciók és átrendezések során módosultak).

Mint minden elkészült épület, ez is a kritikusok bonckése alá került. Volt, aki a sok oszlopot, más a nemzeti jelleg hiányát, ismét mások a Műcsarnokéhoz hasonló külső, színes díszítés elmaradását vetették a tervezők szemére. Mindenki saját előítélete alapján fogalmazta meg kritikáját. Ez kitűnik a Vasárnapi CJjság 1906. évi számában megjelent cikkből: „A véleménye róla már előre

50