Hajós György: Hősök tere - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

cepció megtartása mellett - a megvalósítás során több helyen módosult. Egyszerűbb lett az íves oszlopcsarnok párkányzata, a pilonok felületi díszítése változott, és a királyszobrok alatti összefüggő dombormű helyett az uralkodók tevékenységéhez kapcsolódó, különálló reliefek készültek.

Az emlékmű oszlopát eredetileg 26,20 méteresre tervezték, majd a jóváhagyások során a magasságot 28,28, véglegesen pedig 30,35 méterre növelték. Mivel ehhez a talapzatot is nagyobbítani kellett, az angyal szobra 36 méter magasba került. Az oszlop fejezete is változott, a velencei Szent Márk tér oszlopairól vett mintát kompozit oszlopfővel váltották fel. A vezérek szobrainak talpazatába Schickedanz a honfoglalás történetének leírását tervezte bevésni, ezt azonban elhagyták.

A szabadon álló oszlopokra a viharos szél nagy nyomást fejt ki, erejét az oszlop tetején álló alak formája is befolyásolja. Gábriel arkangyal kiterjesztett szárnya és ruhája szinte vitorlaként feszül a szélnek. A szélnyomás ellensúlyozása, a szobor elhelyezése és odaerősítése nem volt egyszerű feladat. Az oszlopot először mészkőből építették fel 1900 tavaszára, majd - különböző számítások és a próbaterhelés után - úgy döntöttek, hogy a biztonság érdekében lebontják, és keményebb, tömörebb, nagyobb fajsúlyú kőből ismét felépítik. Az új oszlop zárókövét 1901. október 24-én délután elhelyezték, és rákerült az angyal szobra is. Ez lett az emlékmű első megvalósult része.

A negyedkor alaprajzú oszlopcsarnokok ívnyílása 85 méter, mélységük 25, magasságuk 13 méter, a két szárny közötti távolság pedig 20 méter. Az emlékmű teljes építészeti része 1905-ben készült el. Június 17-én a főváros átvette, de ekkor a szobrok közül még csak Gábriel arkangyalé állt a helyén. A hét vezér, valamint a szimbolikus jellegű szobrok témája nem váltott ki nagyobb vitát, annál inkább az, hogy mely királyok szobrai kerüljenek az oszlopcsarnokba. Ebben a kérdésben már politikai álláspontok ütköztek egymással. A

22