Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)
Megjegyzések az utánnyomáshoz Ahogy a családregények végén a szerző beszámol röviden hőseinek további sorsáról, úgy adok most számot néhány épület állapotában 1992 óta bekövetkezett változásokról. Az Iparművészeti Múzeum belső és külső felújítása a rendkívül szerény lehetőségek keretében folyamatosan halad. A homlokzat eredeti színeinek feltámadása ugyan bámulatos látvány, de tovább ázik a pince, a belső festés és a színes üvegmennyezet helyreállításáról szó sincs. A Gel- lért Szálló elpusztított belsejének helyreállítását az amúgy is szükséges korszerűsítés keretében most tervezik, mértéke az új tulajdonos áldozatkészségén múlik. A Szervita téri Rózsavölgyi-ház teljes körű felújítására van terv, de nincs támogató. A Gresham-palota ügye jottányit sem haladt előre, bizonytalan a Rumbach Sebestyén utcai Wag- ner-zsinagóga további sorsa is. A Postatakarékpénztár gazdája, a Magyar Nemzeti Bank nem rendült meg, de belső helyreállítás nem követi a homlokzatfelújítást. Az Aulich utca 3. és a Honvéd utca 3. az utóbbiban történt kisebb-na- gyobb beavatkozások ellenére továbbra is a sok évtizedes hanyagság példája maradt. A jelenlegi tulajdonosok jó szándéka kevés a következmények eltüntetéséhez. A Divatcsarnok újra Párizsi Nagy Áruház, talán nem áll meg ezzel a visszaalakulás. A Zeneakadémia teljes felújítása a Felkelő Nap országából váratlan mennyei ajándékként érkezett segítséggel megindulhat. A Munkácsy utcai Schiffer-villa immár akadálytalanul megtekinthető mint a Vám- és Pénzügyőrség múzeuma, a Vidám Park sarkán 1906-ban épült körhinta megújulva várja a vendégeket. (Bár nem a századfordulóról való, mégis mulasztásnak érzem, hogy annak idején nem hívtam fel a figyelmet a hullámvasút gyönyörű és fantasztikus teherbírású faszerkezetére.) Gondos munkával újították fel - a padlástér hasznosításával egyidejűleg - az Áldás utcai iskolát, példamutató alapossággal és szakszerűen folyik a Kozma utcai temetőben a Schmidl-sírbolt restaurálása. Ez a munka hívta fel a figyelmet arra, hogy a századfordulós síremlékek rohamos és tömeges tönkremenetele feltartóztathatatlanul megindult, jó volna reménykedni legalább a kivételes értékű síremlékek teljes körű helyreállításában. Budapest, 1997. április Gerle János
