Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

Tizenegyedik (ütolsó) séta

(Kispest)

Európa egyik legjelentősebb és legnagyobb, kertváros jellegű, egységesen épített lakótelepe a Wekerle-telep. Elrendezését és egyes lakóházait építészeti pályázatok alapján terveztette a főváros, ugyancsak Bárczy István építőprogramjának keretében. A telep 1909 és 1929 között készült, de egy-egy épülettől eltekintve lényegében az első világháború előtt befejeződött a munka. A hatalmas parkot körülvevő négyzetes főtér két oldalkapuval záródó térfalának ötlete Kós Károlytól származik. Az egyik kapuépítményt a hozzá tartozó lakóházzal (Kós Károly tér 2-3.) ő, a másik oldalt (10-11.) Zrumecz- ky Dezső tervezte. A 4-es számú sarokház építészei Schoditsch Lajos és Eberling Béla, akik az egyik kertes lakóháztípust és a telep sarkán (Ady Endre út 29.) álló rendőrségi épületet is tervezték. Mindezek 1912-13-ban készültek. A családi házak és közintézmények tervezésében összesen körülbelül tizenöt építész vett részt, közülük eddig egynek a nevével találkoztunk a városban: Arkay Aladáréval.

A telep önmagában teljes ellátottságot biztosított üzletekkel, iskolákkal, vendéglőkkel. Egy-, két-, négy- és hatlakásos házakból épült úgy, hogy minden lakónak legyen saját konyhakertje. Ez a nagyrészt vidékről a fővárosba került tisztviselők számára nagyon fontos volt, és ma is ez jelenti a telep egyik fő vonzerejét a

Főtéri lakóház (XVIII., Kós Károly tér 10-11.)

61