Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

Hetedik séta

(Óbuda)

Ismét átkelünk Budára. (Ha a Margitszigetről indulunk, a víztornyot meg kell nézni, fel is lehet menni, ha éppen kiállítás van a víz egykori helyén.) Az Árpád hídon át közeledve balra már feltűnik a református parókia (Kálvin köz 4.), Kós és Zrumeczky első megvalósult épülete (1907-1908). Ennek sikere hozta meg számukra az állatkerti megbízatást.

Az Árpád hídtól HÉV-vel kell továbbutaznunk, mert a következő látnivaló az aquincumi megálló magasságában, a római kori romtelep mögött a ma már használaton kívüli gázgyár. A különös ipari épület technológiai terveit a századfordulón a zürichi gázgyárat is tervező svájci építész készítette. A gyári munkások számára épült kis lakótelep egységes beépítési terv szerint jött létre 1911 és 1914 között (Almási Balogh Lóránd). Egy kéz munkája valamennyi lakóház, az iskola és az óvoda. A rossz állapotban, de többé-kevésbé eredeti formájában megmaradt miniatűr lakótelep a kertváros, az angol garden city eszméit követő magyar példák egyike. A gyár területén fekvő tisztviselői lakások is a népi építészet kissé klasszicizáló interpretációi (építész Reichl Kálmán, aki a gázgyár épületeit is tervezte).

A városba visszafelé megállhatunk a Szentendrei út 129-131.-nél, az iskolánál (Köles utcai HÉV-megálló). Építésze, Hikisch Rezső Münchenben Theodor Fischer- nél dolgozott, ez a hatás jól látható ezen a munkáján is (1909-1910).

54