Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

városban bárhová pontosan meghatározott időre oda lehetett kéretni. A ház tetején nyáron vendéglő, télen korcsolyapálya volt. Egybefüggő belső csarnoka és a homlokzat szerkezetileg nagyvonalú parabolaíve ma is megcsodálható.

A Liszt Ferenc téren jobbra kanyarodva (és elhaladva Vidor Emil két bérháza, a 2. és 5. szám előtt) tehetünk egy kis kitérőt visszafelé: a Nagymező utca 8.-ban lévő Ernst múzeum lépcsőházának feketemárvány padjait, lépcsőkorlátját Lechner Ödön tervezte, ólomüveg ablakát a nagyszerű festő, Rippl-Rónai József (1911). De fő úticélunk a Király utca sarkán lévő Zeneakadémia. 1904 és 1907 között épült Korb és Giergl terve szerint. 1902-ben készült tervüket a kultuszminisztérium nyomására meg kellett változtatniuk, mert az adófizetők pénzét a kormány nem kívánta a Lechner stílusára emlékeztető „művészieden” megoldásra felhasználni. Ez aztán külsejében meglehetősen vegyes épületet eredményezett, a barokkos kompozíciót klasszikus és keleti építészeti elemek díszítik, meg szobrok és reliefek nyüzsgő sokasága. A főhomlokzat középrizalitjának főpárkánya fölé magasodó bronz géniusz-figurák (Maróti Géza) a milánói nemzetközi iparművészeti kiállításon a nagy sikert aratott magyar pavilont díszítették 1905-ben.

Református templom (VII., Városligeti fasor 7.)

34