Gerle János: Századforduló - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

Zeneakadémia (VI., Liszt Ferenc tér 8.)

munkával a helyszínen, valamint régi fényképek és leírások alapján sikerült feltárni, az újjászületett. Az építészet- történet számára ilyen fontos emléket eredeti méretében, formájában, színében, anyagában látni álomszerű és boldogító élmény. Talán még inkább az a tudat, hogy értékeink nemcsak fogynak, hanem gazdagodhatunk is valamivel, amitől már egyszer búcsút kellett vennünk. A Parisiana a maga stílusában besorolhatatlan, nincs igazi analógiája még Lajta életművén belül sem. Ez volt a határkő (1908) Lajta századfordulós és premodern művei között.

A Dalszínház utcán kijutva az Andrássy útra, jobb kéz felől hagyjuk magunk mögött Lechner egy korai remekművét, az Operaházzal szemközti egykori MÁV nyugdíjintézeti bérházat (1881-1884). Lépcsőházának öntöttvas szerkezetű terébe érdemes benézni (a második emelettől felfelé). Az Operaház pedig mindig csodálatos, akármilyen céllal megyünk el előtte. (Befejezése egybeesik Lechner bérházáéval!)

Ha a jobb oldali járdán haladunk, elmegyünk a Divat- csarnok, az egykori Párisi Nagy Áruház előtt (Sziklai Zsigmond, 1908-1912). Homlokzatát érdemes a túloldalról szemrevételezni. Ez volt a főváros első igazán világvárosi áruháza. A kiszolgálók külön tanfolyamon tanulták a mosolygást, az áruház bármely árucikkét a

32