Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

A második világháborúval évtizedekre megszűnt a budapesti villaépítés. A hatvanas évektől épültek ugyan Budán igényesen tervezett kertes családi házak, de az építtetők jól felfogott érdekéből igyekeztek még a látszatát is elkerülni annak, hogy villáról van szó. A nyolcvanas évek közepétől ismét meginduló villaépítkezés már egy másik történet.

Mit láthatunk a többé-kevésbé ismertetett épületekből ma Budapesten? Sajnos, alig valamit. A változtatásoknak leginkább kitett lakóépületek közül is a villa bizonyult a legsérülékenyebb típusnak. A villákhoz tartozó kert, a szabad terület mindig csábította a tulajdonosokat és az építészeket a toldaléképítésre, ami használati szempontból lehetett előnyös, de az épület esztétikai egységét szinte mindig megbontotta. Az anyagi helyzet romlása törvényszerűen hozta a nagyobb lakóterű villák belső megosztását, azaz belső térkapcsolataik megváltoztatását - ami legtöbb esetben az eredetileg gondosan mérlegelt téregyüttesek megszüntetését és szükségmegoldásokat jelentett. A telkek értékének folyamatos emelkedése a nagyobb villatelkek megosztásához, az eredeti környezet előnytelen megváltozásához vezetett. És mindezeken túl jött a háború. A villák is sérültek, és ritkán állították helyre őket eredeti formájukban. Az államosítás gyakran funkcióváltozással, valamint az épület külsejének és belsejének átformálásával járt.

Mire elérkezett a műemléki védelem ideje, már alig volt mit védeni.

62