Gábor Eszter: Budapesti villák. A kiegyezéstől a második világháborúig - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

biaktól eltérően már emeletes épület. Ez is szimmetrikus elrendezésű, a főhomlokzat középrésze elé itt is szellős előépület került, az oszlopcsarnokoknál köny- nyedebb, kétszintes faveranda. A svájci modorúnak nevezett épületekre - amelyek közé a Kochmeister-villát is soroljuk - jellemző a fa építőanyag hangsúlyozása. A verandát támasztó, gondosan megmunkált, faragott oszlopok, a lombfűrésszel csipkézett erkélymellvédek és ablakkeretek nálunk nem voltak általánosan elterjedtek, inkább csak az ideiglenes használatra szánt épületeken alkalmazták őket. A svájci modor Magyar- országon kifejezetten a nyaralókhoz kötődik.

A korábbiaktól eltérően már határozottan neorene- szánsz jellegű, az előbbieknél valamelyest nagyobb, de még bizonyosan nyaraló célra épült a Városligeti fasor 12. szám alatti egykori Wechselmann-villa ((Inger Emil, 1870-71), amelynek falai állnak ugyan, de a század első éveiben történt átépítés az eredeti megjelenést a fel- ismerhetetlenségig megváltoztatta. Az egyemeletes Wechselmann-villa is hármas osztású volt, a magyar villák között egyedülállóvá a két szintet összefogó hatalmas, egyívű loggiája tette.

Az egykori Wechselmann-uillát hatalmas íuű előcsarnoka tette egyedülállóuá, 1905-ben az ívet befalazva alakították át az épületet. A Ráth György Múzeum otthona VI., Városligeti fasor 12.

10