Zádor Anna: Klasszicista Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

A múzeum főhomlokzata üti meg azt a méltóságtelje­sen ünnepélyes hangot, amit alkotója és megrendelői egyaránt fontosnak tartottak a határozott eszmei cél szolgálatában. Középen oromzattal koronázott, nyol- coszíopos csarnok áll, hozzá kétoldalt hét-hét ablakten­gellyel tagolt oldalszárny csatlakozik. Az oszlopcsarno­kot és a sarkokat lezáró óriás pillérek is két emeletet kapcsolnak egybe, az egész épülettömb a talapzatként kezelt földszinten nyugszik - itt kaptak helyet az irodahe­lyiségek. A földszint és az emeletek keretezett és szemöl­dökpárkánnyal hangsúlyozott ablakai övpárkányról emelkednek, és egyenletes ritmusban tagolják az oldal­szárnyakat. A második emeletet széles frízzel bővített, gazdagon tagolt párkány koronázza. A középső részt - az oszlopcsarnokot - háromszögű oromzat zárja, ame­lyet gazdag plasztika díszít. A kompozíció közepén Pan­nónia trónol a Tudomány és a Művészet allegóriáitól körülvéve. A gondolat valószínűleg Pollacktól szárma­zik, a terveket Schaller müncheni szobrász, a modelle­ket Raffaelo Monti milánói művész készítette. A szim­metrikus kompozíció megfelel a monumentális dekorá­ció követelményének, és jól zárja le a lendületes, magas­ba törést érzékeltető portikuszt. Monti modelljeit hor­ganylemezből készítette, hogy ezzel az oromcsoport súlyát csökkentsék. Ugyanezt az eljárást alkalmazták a korinthoszi oszlopfőknél. Talán szerepet játszott ebben az is, hogy ez az eljárás olcsóbb, hiszen tudjuk, hogy az eredetileg tervezett fülkeszobrok és a lépcsőfeljáró ol­dalfalait koronázó Dioszkurok szobrai költséghiányra hivatkozva maradtak el. A főhomlokzat gazdagabb hatásával ellentétben a két oldalsó homlokzat síkban tartott: négy-négy tengelyes oldalrészek fogják közre az öttengelyes, lapos pillérek­kel tagolt középrészt. A hátsó (keleti) homlokzat hangsú­lyosabb: középső nyolc tengelyét rovátkolt testű korin­thoszi pillérek gazdagítják. Ezzel visszafogottabban, ke­vesebb plaszticitással megismétlődik a főhomlokzat lép­csőfeljáróval és oszlopcsarnokkal díszített kialakítása. A méltóságteljes külső után azonos hangulatú, művé­szi eszközeiben még nemesebb a belső. Pollack jelen­tős téralkotó, ha erre lehetősége nyílik. Itt különösen sikerült térsorozat jött létre a földszinten és a féleme­leten. Ha a főbejáraton belépünk, az oszlopcsarnokkal pár­21

Next

/
Thumbnails
Contents