Zádor Anna: Klasszicista Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

A múzeum főhomlokzata üti meg azt a méltóságteljesen ünnepélyes hangot, amit alkotója és megrendelői egyaránt fontosnak tartottak a határozott eszmei cél szolgálatában. Középen oromzattal koronázott, nyol- coszíopos csarnok áll, hozzá kétoldalt hét-hét ablaktengellyel tagolt oldalszárny csatlakozik. Az oszlopcsarnokot és a sarkokat lezáró óriás pillérek is két emeletet kapcsolnak egybe, az egész épülettömb a talapzatként kezelt földszinten nyugszik - itt kaptak helyet az irodahelyiségek. A földszint és az emeletek keretezett és szemöldökpárkánnyal hangsúlyozott ablakai övpárkányról emelkednek, és egyenletes ritmusban tagolják az oldalszárnyakat. A második emeletet széles frízzel bővített, gazdagon tagolt párkány koronázza. A középső részt - az oszlopcsarnokot - háromszögű oromzat zárja, amelyet gazdag plasztika díszít. A kompozíció közepén Pannónia trónol a Tudomány és a Művészet allegóriáitól körülvéve. A gondolat valószínűleg Pollacktól származik, a terveket Schaller müncheni szobrász, a modelleket Raffaelo Monti milánói művész készítette. A szimmetrikus kompozíció megfelel a monumentális dekoráció követelményének, és jól zárja le a lendületes, magasba törést érzékeltető portikuszt. Monti modelljeit horganylemezből készítette, hogy ezzel az oromcsoport súlyát csökkentsék. Ugyanezt az eljárást alkalmazták a korinthoszi oszlopfőknél. Talán szerepet játszott ebben az is, hogy ez az eljárás olcsóbb, hiszen tudjuk, hogy az eredetileg tervezett fülkeszobrok és a lépcsőfeljáró oldalfalait koronázó Dioszkurok szobrai költséghiányra hivatkozva maradtak el.

A főhomlokzat gazdagabb hatásával ellentétben a két oldalsó homlokzat síkban tartott: négy-négy tengelyes oldalrészek fogják közre az öttengelyes, lapos pillérekkel tagolt középrészt. A hátsó (keleti) homlokzat hangsúlyosabb: középső nyolc tengelyét rovátkolt testű korinthoszi pillérek gazdagítják. Ezzel visszafogottabban, kevesebb plaszticitással megismétlődik a főhomlokzat lépcsőfeljáróval és oszlopcsarnokkal díszített kialakítása.

A méltóságteljes külső után azonos hangulatú, művészi eszközeiben még nemesebb a belső. Pollack jelentős téralkotó, ha erre lehetősége nyílik. Itt különösen sikerült térsorozat jött létre a földszinten és a félemeleten.

Ha a főbejáraton belépünk, az oszlopcsarnokkal pár21