Zádor Anna: Klasszicista Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

A Bazilika, mint közismert, nem az eredeti terv szerint épült fel. Az idősödő mester talán nem vette eléggé figyelembe a talaj megkövetelte szilárdsági előírásokat: a kupolát tartó pillérek beomlottak. 1867-ben, Hild halá­la után Ybl Miklós (1814-1891) vette át az építés vezeté­sét, és a cinquecenteszk jelleget erősítve, még ünnepé­lyesebbé alakította a tervet, felhasználva a historizmus gazdag díszítőtárát. Ő sem érte meg azonban az épü­let befejezését. Ez a munka Kauser Józsefre várt (1848-1919). A templomot 1905-ben szentelték fel. Kétségtelen, hogy a hosszú építési idő folyamán nem­csak Ybl és Hild eredeti elgondolása módosult, hanem az építészeti felfogás is. A klasszicista alapelképzelést a historizmus szellemében formálták tovább. A historizmus a 19. század utolsó harmadának építé­szeti stílusa. Jellemző vonása, hogy megelőző korsza­kok építészeti alkotásaiból, főként azok díszítőelemeiből válogatja össze a maga számára megfelelőt. Ezért is nevezik sokfelé eklektikának. Amíg a klasszicizmus a harmónia és a nyugalom, a puritán, otthonát és család­ját kedvelő polgár igényeit elégítette ki, addig a historiz­mus a fejlődő ipar és kereskedelem, a rohamosan növekvő nagyvárosok által megkívánt reprezentatív jel­leget nyújtotta az építészet terén. Mivel az új stílus kiala­kításánál minden ország elsősorban a saját hagyomá­nyaiból merít, az általában nemzetközinek vélt historiz­mus nálunk is fontos előzménye annak a törekvésnek, amely a századfordulón és az utána következő években sajátos nemzeti stílus kialakítására törekedett. A historizmus gazdag formakultúrájának egyik legjel­legzetesebb példája a Bazilika. Belsejét gazdag és igé­nyes alkotások díszítik. A századvég és a századfordu­ló neves festői és szobrászai szinte hiánytalanul szere­pelnek itt, sőt még a huszadik század néhány kiválósá­ga is. A Bazilika jó fél század küzdelme és igyekezete révén azzá vált, aminek eredetileg szánták: egy öntudatos, társadalmilag és gazdaságilag emelkedő új városrész reprezentatív jelképévé. A második világháború a Bazili­ka előtti (Szent István) tér néhány sarokházát romba döntötte. A jelentősen megnövekedett homlokzat előtti terület így nagy egyházi és nemzeti ünnepségek (Szent István napja) alkalmas színhelye lett. 14

Next

/
Thumbnails
Contents