Molnár József - Szilas Péter: Esti fények - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

1951 -ben a peremvárosok hozzácsatolásával létrejött Nagy-Budapest. növekedett a közúti forgalom, a fontos útvonalak megvilágítása már nem volt megfelelő, és a régi rendszerű izzólámpákkal nem is volt gazdaságos. Az izzólámpákat korszerűbb fényforrásokkal kellett fel­váltani. A korszak elején ezt a fénycső, majd a hatvanas években a higanylámpa jelentette. A fénycsövekkel a világítás erősségét változatlan áramfogyasztás mellett elvileg a háromszorosára lehe­tett növelni, és élettartamuk is háromszor-négyszer na­gyobb volt, mint az izzólámpáké. Kétségtelen hátrányuk volt viszont, hogy alkalmazásukhoz új, különleges mére­tű és kiképzésű lámpatestekre, sőt a kandeláberek cse­réjére volt szükség. A fénycsővilágítást üzemszerűen először 1957-ben, a József Attila utcában vezették be, 4 X 65 W-os, az út közepén felfüggesztett lámpatestekkel. Ezt követte a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út. Az útközepes lám­pák mellett az akkori európai irányzatot követve állítot­ták fel az úgynevezett ostornyeles lámpaoszlopokat, melyeken a fénycsövek szivar alakú armatúrái (lámpa­testek) érvényesültek a legjobban. 1958-59 között ilyen ostornyeles lámpaoszlopokkal szerelték fel a Nagykör- utat. A nagyobb egységteljesítményre, kisebb karbantartá­si költségekre és a fényforrás élettartamának növelésé­re irányuló törekvések miatt került előtérbe az új fényfor­rás, a higanylámpa. Mérete a fénycső töredéke volt, így a régi lámpatestekben is elfért. Az 1964-ben felavatott Erzsébet híd megvilágításához használt higanylámpák­hoz nemes vonalú, ívelt nyakú üvegburás lámpatesteket terveztek. Az Erzsébet híd budai hídfőjétől a Baross térig vezető úgynevezett fénytengely, valamint a budai várnegyed környezethez illő stílvilágítása a hatvanas évek két érde­kes, a városképet napjainkig is meghatározó közvilágítá­si berendezése. A Várban építészek, műtörténészek és világítási szakemberek közös döntése nyomán az új közvilágítás a korábbi gázlámpák díszes öntöttvas kan­delábereinek és falikarjainak újragyártott változataiból állt. Érdekes kezdeményezés volt a hetvenes évek elején az Erzsébet téren felállított 30 méteres, mindmáig egye­dülállóan magas közvilágítási oszlop. Tetején egy nagy 40

Next

/
Thumbnails
Contents