Molnár József - Szilas Péter: Esti fények - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

Ezzel kielégíthették azt az igényt, hogy a közvilágítás alkalmazkodjon a természetes fény időjárástól függő változásaihoz, és megszűnjön az óraszerkezetek pontat­lanságából adódó zavar. A DÍSZVILÁGÍTÁS 1928-ban a főváros vezetői rendszeres idegenforgalmi propaganda megindítását határozták el. Ennek fontos része volt a székesfőváros kiemelkedő értékű épületei­nek, szobrainak és egyéb művészi kivitelű objektumai­nak megvilágítása. Ennek megtervezése és megszerve­zése - az utcák és terek közvilágítása mellett - az Elekt­romos Művek feladata volt. 1928 nyarán kísérletképpen bemutatták a Halászbástya és a Mátyás-templom hom­lokvilágítását. „Egy jól világított város megnyugtató, magába foga­dó, ahol kellemes élni. Vonzza és visszavonzza a turistá­kat, lakói életminőségét javítva, elősegítve és meghosz- szabbítva érintkezéseik lehetséges időtartamát” - olvas­ható a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság díszvilá­gítási ajánlásában. Valóban, sajátos varázsa van egy megvilágított hídnak, épületnek, szobornak. Amikor az esti fények kígyóinak, a díszvilágítás kiemeli a legjellem­zőbb épületeket. Ilyenkor a város átalakul, megszépül, bármennyire szürkének is láttuk nappali arcát. A nagy fényerejű világítótesteket a szomszédos épüle­tek tetejére, közvilágítási kandeláberekre vagy külön e célra felállított tartóoszlopokra erősítették fel. Az objek­tum egyes részterületeinek kiemelése érdekében meg­világított épület alkalmas pontjaira fényvetőket szereltek fel. Ezek az úgynevezett fényárlámpák fém- vagy üvegtü- kör-reflektorral ellátva kizárólag erre a célra készültek. A bennük elhelyezett fényforrások gáztöltésű izzólám­pák voltak, 1500 és 2000 W teljesítménnyel. A kísérletképpen kiválasztott épületek néhány érde­kes műszaki jellemzője: Díszvilágítás helye: Összes Beépített reflektor teljesítmény db kW Halászbástya és Mátyás-templom 72 83

Next

/
Thumbnails
Contents