Molnár József - Szilas Péter: Esti fények - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
35 méterben határozták meg. A cél a 3 lux értékű közepes megvilágítás volt, ennek lámpánként 200 W teljesítményű gáztöltésű izzólámpa felelt meg. Energiatakarékosságból éjfélkor a felére csökkentették a világítást, a két fényponttal rendelkező átfeszítéseknél csak egy-egy maradt üzemben. Hogy lehetőség szerint sehol ne legyen teljesen sötét, minden lámpatestbe két darab 100 wattos izzót szereltek be, és éjfél után az egyiket kikapcsolták. Ezekben az években csírájában már mindazok a műszaki megoldások és feladatok megjelentek, amelyek ma is mértékadók a közvilágítás fejlesztésében: kellő erősségű és egyenletes megvilágítás, messzemenő energiatakarékosság. A villamos közvilágítási lámpák nagy száma miatt meg kellett oldani a központi vezérlést, azaz, hogy az egész közvilágítást egy helyről lehessen be- és kikapcsolni. Ezt a törekvést a korabeli Légügyi Hivatal is kezdeményezte, miután légoltalmi meggondolásokból már ekkor foglalkoztak az elsötétítés gondolatával. A házi vezetékről működő, a házmesterek által egyedileg kapcsolt falikaros közvilágítási lámpák ideje lejárt, kifejlesztették az önműködő kapcsolószerkezeteket, a kapcsolóórákat. Kezdetben egy kapcsolóóra a lámpák teljesítményétől és a hálózati viszonyoktól függően egyidejűleg 25-40 lámpából álló körzet kapcsolására volt alkalmas. A közvilágítással szemben követelmény volt, hogy kövesse a természetes fényviszonyok változását. Ezért egységes világítási naptárt dolgoztak ki, amely a napkeltéhez és a napnyugtához igazodott. A be- és kikapcsolás időpontját ennek megfelelően egy úgynevezett csillagászati vezérlőtárcsa (asztronomikus kapcsoló) irányította. A kapcsolóórákba az egész- és féléjje- les kapcsolás technikai feltételeit is beépítették. A programozott tárcsa előre megállapított időrendben hajtotta végre a közvilágítási hálózat be- és kikapcsolását, de a természetes világítási viszonyok változásaihoz valójában nem tudott alkalmazkodni. Az egymástól függetlenül működő órák - pontatlanságuk miatt - különböző időpontokban kapcsolták az egyes körzeteket. Ez főleg a közlekedésben okozott zavart, amikor kivilágított, majd sötét utcákon kellett a járművekkel áthaladni. 1931-re sikerült megoldani azt a feladatot, hogy az összes közvilágítási lámpát egy kapcsolóállomásból tetszés szerinti időpontokban egyidejűleg lehessen be- és kikapcsolni. 28
